:
Szirtisas fészkéből szerteszórt
szőrt és tollat szállít itt a szél.
Szilaj hegyipásztor jószágát siratja;
sziszegve szűri szájából a szót,
csak szitkozódik, nem beszél.
Ócska sláger szól a rádióból,
életre kél a sercegő lemezen;
száll a refrén: "Az egyiknek sikerül,
a másiknak bezzeg sohasem".
A pásztor dühödten
a cserény sarkába hajítja,
s a vacak Szokolt a juhtrágya
hamarost elborítja...
Mindhiába írjuk mi is
a csengő-bongó,
vagy akár kongó rímeket;
a bambán bégető birkák
közönye ránk is
magasról hull
és mélyre eltemet.
(63 szó a szövegben) (699 olvasás)
Lyza1: (12-06-2008 @ 01:42 pm)
Ez nagyon jó!...Szeretem ezeket a verseidet!...Lyza
naiva: (12-06-2008 @ 07:55 pm)
Nem! Nem szabad, hogy eltemessen!:))
piroman: (12-08-2008 @ 07:29 am)
Ennyi hát! Kiváló gondolatmenet! Különösen szívhezszóló a sziszegős szavak szoros szójátéka. :) Egyébként nem lesz vele nagy sikered, mert ezt nem akarják elhinni. (Itt sem.) Gratulálok, Tesó!
stando: (12-08-2008 @ 11:30 am)
Vasvillafricska, talán ez lehetne az általad teremtett műfaj neve. :) Magam részéről igen kedvelem. :) Üdv. Ági
a_leb: (12-09-2008 @ 08:42 am)
Dehogy temet, Trendo!
Jó a vers, mesél és ébreszt, a rádiónak is el kell gondokodnia...
aLéb
