A költő már nem egy új világ
ihletett szabadkőművese;
az írás is csak egy szolgáltatás,
mint a művese.
S a "kiválasztottak" egyetlen hivatása
lelki emésztőnedvek bő kiválasztása,
hogy a félművelt, ám igényes és kényes
polgárasszony villájában, ott fent a hegyen
ha nyugovóra tér telizabálva
(álmában szerelemre is áhíthat netán,
vagy egy kis jóleső szánakozásra,
társadalmi lelkiismeretfurdalásra...)
gyomrát meg ne feküdje, az Istenért!
a zsíros élet; és álma zavartalan legyen.

Adjuk meg az Olvasónak,Nézőnek,ami kell!
ha utánanyúl még ernyedt kezeivel...
Csurogjon a képernyőm a nyál, a botrány,
a szex vagy a heavy metal, hisz abból is
csak pénzt facsar, mást nem is akar
a szórakoztató ipar, mint a Te verseidből,
ha elég jók dalszövegnek,
mert így van és lesz immár mindig e világon,
hol minden ELADÓ...

a sikeresek pénzben, a tajtsiker selejtek
húgyban henteregnek,
míg a "mihaszna költőknek"
odavetett alamizsna még csak nem is
munkabér, hisz nem telik belőle
"újratermelésre"; jó, ha jut talán
egy doboz cigi, egy sör, falat kenyér...

S bár körötted fagylaltszínű luxusházak
sok-sok ezre épül,
terád már csak a közönyös utca vár,
hol mindenkiegy-egy "saját sarkon" áll,

megértés, támasz és "FEDÉL NÉLKÜL"...