A netre írt vers csak egy plakát!
Rákenik a falra, ott kelleti magát,
de szinte mindegy, hogy milyen:
lehet míves, csipkefinom, okos,
vagy akár bűn-rossz, silányul gyatra...
úgysem méltatják, csak egy
múló pillanatra és már mindenki
rohan is tovább.

Ha elég erotikus, brutális vagy durva,
összecsődülnek elé, mint tunkolók a szaftra,
hisz jólesik egy kis megbotránkozás;
nem oly dögletes unalmas,
mint az ezredik hervadt "vallomás",
az elcsépelt rímek,
megkopott sorok zsolozsmája,
vágyódás egy sosem volt világra...

Minek a kétszínű játék, hamis téttel,
flörtölés az elképzelt örökléttel?
Az utókor sem lesz majd hálásabb,
jól tudod, mint a jelenben jövő-menő
jöttment járókelő, kinek istene
a szent fogyasztás; s ha a szél letépi
művedet, csak vállat von unottan...
és igaza van! Már ott áll valaki
csirízes ecsettel; készül az új ragasztás!