:
galambok gubbasztanak
csöndben csüggedők
egyre többen és többen
a télközeli döbbenetben
megtelnek velük
a párától csillogó
nyirkos templomtetők
a haldokló lakótelepek
és a rozsdatemetők
néha szárnyrakapnak
sergestül és a tollas
forgatag az ónos égbe
lendül;
tán azt hiszik ők,
hogy ért búzamezők
várják őket szőkén
és szelíden
vagy a szomszéd téren
egy új assisi szent
csak őnékik prédikál?
Ó, szárnyas patkányai
szörnyű városunknak,
hol összeérnek lassan
a lakó- és szeméttelepek;
régi járványok, új vírusok
buzgó hordozói,
hiú remény táplál csak
bennetek...
és számkivetett szegények
önáltatása,
utolsó érzelgős morzsái
a foszló önbecsülésnek,
szeretet-sztereotípiáknak
a magányos padok körül,
hol a didergő nyomor
dermedő ujjakkal
ócska nyírettyűjén hegedül.
(70 szó a szövegben) (681 olvasás)
prince60: (12-10-2007 @ 03:08 pm)
Befejezem a méltatásodat. A színvonal a megszokott, bár az "ért" szót nyugodtan kicserélhetnéd -(érett)-re bőven elbírják a sorok.
Bocs, de ezt így gondolom.
AngyaliAndi: (12-10-2007 @ 08:47 pm)
Zoli én meg veled vitatkoznék egy kicsit.:)))))) Ebbe a szövegkörnyezetbe az "ért" illik. Szerintem.:)))))))))))) Nagyon jó vers. Mint mindig.:)))))))) Puszillak!
norbert: (12-10-2007 @ 09:01 pm)
Hoppá!
Hát még jó, hogy rátaláltam...
Remek!
Netelka: (12-10-2007 @ 09:49 pm)
A fene... ez is remek!
piroman: (12-11-2007 @ 07:48 am)
Ez is komoly. Grat.: Tesód.
trendo: (12-11-2007 @ 09:51 am)
Kedves barátaim, köszönöm méltató soraitokat!
fenyecske: (12-11-2007 @ 10:05 am)
Színeiben és hangulatában szürke, mint vers, szép, színes. Tetszett.
102: (12-11-2007 @ 10:54 am)
messze (és közel) mutató allegória-szimfónia, halálos rondóban eltáncolva. ismered a hozzá(d)állásom... bravó! százkettes
blue: (12-11-2007 @ 11:09 am)
"nyírettyűjén" - jó a vers, de az a szó, csúcs...