(egy)

végtelen vándorúton V-alakban
szárnyalnak szüntelen, szakadatlan
szárnycsapás szárnycsapást követ;
szemed előtt mintha százezer éve
szövődne e színes szövet
a szelíden szürkülő azúr égen

hátrakiáltván a követőknek
habzó hullámokban egyre jönnek
mindig új s újabb raj tör elő;
a suhogástól szétfeszül már a lég
leszáll a tengernyi szárnyas ék
és tülekedő, tollas testekkel
telik meg víztükör és legelő

(egy és kettő)

van egy pillanat
mikor minden beindul
van egy pillanat
mikor minden megszakad
van egy pillanat
mikor rettentő a baj
van egy pillanat
mikor mennydörgő robaj
jelzi: valami készül;

beindul a rakétányi zaj
és millió test csapdosva
a légbe zúdul
kik reményt hoztak tegnap
ma elhagynak rútul
és marad a magány...

az éjben a gyertyaláng
rezzenés nélkül áll
csak száll az illatos füst,
az égi áldozat;
lehet hogy én vagyok?
vagy mi mind a ketten?
vagy te, pusztán önmagad