Isten látja lelkemet
én nőt sohase bántok
és mégis úgy felizgat
ha pattannak a pántok
és a leszakadó gombok
a padlón elgurulnak
míg szétnyílnak a combok;

a pillanatnak élünk
kit érdekel a holnap
mikor boldog dombok
dorombolnak
a férfikéz alatt
és felfeslő csipkék
és selymek sikolya
hirdeti vidáman:
volt egy rokolya
és ugyi egy bugyi...

fürge szemek futnak
a finom harisnyán
időt senki se mér;
de úgyis az enyém lesz az
mely először a Célba ér
és mire meglátom
már benne is vagyok
széttépve a vékony
célszalagot;
e ledér pillanat minden
pénzt megér...

s a tépett-gyűrt
ruhák halma
a rongyos-zsákba
még pont belefér...