(frankfurti leves)
a piacon reggelre kelve,
látom, a rekeszek telve
és mindben friss kelkáposzta...
ez örömöm úgy felfokozta!
Hisz nincs jobb, mint a drága kel,
ha a virslivel szépen egybekel!
(A boldogság pláne tömény,
ha jut bele őrölt kömény...)

(a rakodó filozofál)
Nekem már csak az az elvem,
nem baj, ha kilóg a nyelvem!
A piaci trógerben az a karizma,
ha sosem zsibbad el a rekeszizma
míg cipekedés közben énekel!
Hát jöjjön a tíz mázsa kel!

(ebédszünet)
A kifőzde istennője Etel!
Ha megkedvel, van nála hitel...
S a hitelben evett kellel eltelve
megváltozik az ember életelve
már nem számít, hogy aznap
mennyit rakodott, cipelt, emelt
ha kapott tányérjára bőven
fűszeres rakott kelt!