Dobhártyád egy éles pattanással
feladja a harcot, megreped,
hisz kétszáz decibellel
hirdeti a reklám:
eljött már végre hamis ünneped...
Nyál csorog már a képernyőről is;
oly álságosak a szeretet-gesztusok,
nincs mögöttük régóta már
se hit, se szeretet,
csak kereskedelmi aktusok...

Elhülyített nagymamák és gyerekek körül
médiakurvák és vigécek vonaglanak,
míg nem költötted el az összes pénzed
addig nem mehet még le a nap...
Örvendjetek talmi ajándékotoknak
fizessétek a hitelt egy éven át...
jövőre is lesz megint karácsony,
és folytathatjátok a hamis orgiát.

Zabáljatok hát, igyatok rogyásig,
ne fogyjon el soha a tele tál...
zengjen az érzelgős karének
vagy üvöltsön bár heavy metal...
Hallgasson a lelkiismeret ma,
hagyjon békét is, ha lehet...
kit érdekel, ha tetves koldusokból
pont kifagy a végső lehelet.

Valahol volt egy régi jászol
egy asszony szoptatta kisdedét
a fényes csillag megállt őfölötte
sugározva csüggedt istenének
végső reményét, üzenetét...

Akkor volt először s utoljára
karácsony a földön, emberek!
Nem kell erről tudomást se venni,
ünnepeljetek csak, amíg még lehet...
Csak ne hívjátok többé Karácsonynak,
mikor valódi neve: a Nagy Agyszünet!