102: (01-03-2008 @ 01:07 pm)

bravúros gyomorütés. (a müvet értelmezvén a "héján" helyén a "börén" szóval is eljátszottam, s úgy is ...) nagy üdv, százkettes

kiralylany: (01-03-2008 @ 02:00 pm)

Nekem akkor is tetszett! :-)))

Eroica: (01-03-2008 @ 02:08 pm)

Szilvakék??? Tényleg!!

piroman: (01-03-2008 @ 02:18 pm)

Mintha csak firkálgattál volna. Szójátékok, rímjátékok, s aztán jön a komor hangulat oka is. De rettenetesen. Ahogyan néhány megmaradt tárgy bemutatásán láthatjuk, hogy valaki rettenetesen hiányzik a tárgyak mögül. Gratulálok, Tesó!

AngyaliAndi: (01-03-2008 @ 07:36 pm)

Talán az idő teszi, talán a kezdet... ha múlik a köd, múlik a bánat is. Puszi: Andi

erda: (01-03-2008 @ 08:40 pm)

Most már csak fölfelé, és újra színesedik majd a világ. Üdv: Éva

szemilla: (01-03-2008 @ 12:02 pm)

jaj, de utáltam, mikor én ilyen vicces kedvemben voltam!... napi okosság ala szemilla:))) *a gödör alján azért jó lenni, mert onnan fefelé vezet az út.*

blue: (01-03-2008 @ 12:41 pm)

De vígasztaljon a tudat, hogy az agávé, a tekila alapja...)))))))bocs, de ez jutott eszembe.

trendo: (01-04-2008 @ 04:32 pm)

Barátaim, mindenkinek köszönöm, aki nyitott szívvel és megértő lélekkel közeledik verseimhez. A bánatom tényleg szilvakék volt, mint a hideg vízben kihúlő gyermek ajkai, vagy a szívbeteg arca. Anyám már régen meghalt. Akkor nem is igen tudtam meggyászolni. Ez az én Kései siratóm. Aki hallja, adja át neki.

LEKA: (01-04-2008 @ 06:18 pm)

A kék a színem, de ez kissé bánatos. A vers viszont nagyszerű. Üdv.Éva

Karcsy: (01-04-2008 @ 08:57 am)

Nagyon jól keretek közé foglaltad a fanyar humort nem nélkülöző, szomorú mondanivalóját versednek. Többször elolvastam, jól megkomponált írás. Gratula: Karcsy