:
Rozsdás már a lánc
makacskodik a lakat
vedlett palánkon böngészek
kopott krétanyomokat:
"Nem kell az újság
huszadikától, Palikám!"
Nem fog sporthírt,
apróhirdetést sillabizálni
többé az apám.
Kiürült a kerti kunyhó
gazdája már messze jár.
Nyomán óvatosan lépdel
egy kósza fénysugár;
pókháló őrzi kitinvázát
hajdani dús lakomáknak
s a roskatag házat
együtt emészti
a szú, a rozsda és a bánat.
A zsanér zsémbesen csikordul
vészjelként az ideszokott három őznek
az elvadult sövény felett átszökellnek...
Szakadt zsákokból a földre csordul
a kertészetből meghozatott tőzeg
és a hullott körték fölött
gyümölcslegyek kergetőznek.
(65 szó a szövegben) (701 olvasás)
prince60: (09-09-2008 @ 08:20 pm)
Befolyásolt az Andi hsz.-e. S ez azért történhetett meg, mert időben nagyon közelinek éreztem ezt a szomorú, de gyönyörű verset. A válaszodból tudom, hogy ez egy húsz évvel ezelőtti tragédia. Egy biztos, ha ilyen megemlékezéseket alkotsz az emlék sosem fog elhalványulni. (((Zoli
AngyaliAndi: (09-09-2008 @ 11:21 am)
Nagyon sajnálom. Puszillak!
trendo: (09-09-2008 @ 11:33 am)
Az emlék húszéves. Csak a vers új. Az ember próbálja életben tartani az emlékeit. Jót, rosszat egyaránt.
AngyaliAndi: (09-09-2008 @ 12:27 pm)
Amíg benned él, addig él.:)))))))
szellzsofi: (09-10-2008 @ 07:26 am)
Rozsdabarna - a rozsdát, a barnát, ennek a verziót lehetne itt bőven kibontani. Drága Ősz, Te... Itt reggel van.
piroman: (09-10-2008 @ 07:55 am)
Minden mondata: fájdalom és veszteség. Mégis: szépséges. Gratulálok, Tesó!
erda: (09-12-2008 @ 11:11 pm)
Szépen emlékezel, s amíg emlékezel, nem is ment el igazán... :( Éva