Szívemben úgy áramlik
ez a furcsa érzés,
mint a kötésen átütő,
nem csituló vérzés,
hol életre szóló,
kút-mély benyomásként,
hol könnyed csevelyként,
csermelycsobogásként
érzékelem ;
de mindig mozdul, árad
és feléd folyik, törekszik
szüntelen.

Mészkősziklák mélyében
így keresi a karsztvíz az útját,
míg megleli a hegy titkos,
zegzugos alagútját,
mit elfoglal végül,
bömbölve beleömölve,
míg elcsitulhat végül
az örvénylő háborgás,
vad hullámverés,
a rámtörő mohó vágy,
a viharos késztetés ;
és eljő majd a csend,
a cseppkőcsepegés.