az ég fölöttem vak tükör
Isten arcát nem mutatja
az Ötödik Angyal öldököl
a halál kardját felmutatja
ónos csendben meszesfehér
falak tövében dől a vér
percek gyilkos lépte koppan
haldokló fetreng a sarokban

árva könnyem csordul el csupán
míg nyirkos kezével szívemet szorítja
a falábon vánszorgó gyilkos délután
és csöpög a lelkembe hígítatlanul
a hideg, mandulaillatú búbánat-cián;
közönykérgű arccal elüldögélek itt
az óbudai ideg-ambulancián