:
ondósejtek a lencséim alatt
bámulok a mikrovilágba
mindegyik csapdos, ide-oda szalad
nem jönnek az én utcámba
bio-órám mutatója gyorsan halad
vergődik az utolsó sejt is, az árva
élve közülük egy sem marad
csak én ülök itt, a magányba zárva
ráfordítom a laborra a kulcsot
az álmos portással mosolyt váltok
a sötét kertben taposom a mulcsot
érzem, hiába ovulálok
(47 szó a szövegben) (674 olvasás)
a_leb: (03-08-2008 @ 01:22 pm)
Trendo kiválóan fejezted ki. Elejétól a végéig arról szól, amiről akarod, az egyértelműség mögött nagyon mélyről jövőek az érzések.
aLéb
stando: (03-08-2008 @ 08:12 pm)
Hoppá! Ez tetszik. :) Azon morfondírozok közben, talán mégis kihagyott aLéb egy szócskát. Éppen. ;)
Eroica: (03-08-2008 @ 09:47 am)
Úristen, egy költő mit nem engedhet meg magának! : )) És ráadásul még jól is írja meg! Hú, de elszégy...
kisssp: (03-08-2008 @ 10:54 am)
Tetszett! Nagyon szellemes!
naiva: (03-08-2008 @ 11:39 pm)
Hát... ebből sem lesz gyerek.... ha csak mikroszkópon át érintkezik azokkal a sejtekkel...Jó a versed!
AngyaliAndi: (03-08-2008 @ 12:17 pm)
Hú de durva!:))) Puszi: Andi
