A háziasszony elfordul egy percre,
kézfejével könnyeit letörli,
de aztán már mosolyogva nézi
ahogy a gazda a pálinkáját tölti.

Cserzett arcú férfiak ledöntik az ártányt
a böllér kezében megvillan a kés ;
ősi rituálé, véres parasztünnep
a hűvös hajnalban a disznóölés.

Habzik a forró vér a zománcos tálban...
Vasas ízét tán a késtől nyeri el?
- tűnődöm később,mikor már a torkom
a hagymás sült vérnek falatját nyeli el.

Szorgos, fürge kezek szeletelnek, nyesnek,
amott egy teknőben kolbászhús halom;
enyhül a feszültség, feledve az Állat,
már csak a Húst látja a sokadalom.

És mikor estére minden a helyére,
kamrába, bödönbe vagy a füstre kerül,
a terített asztal mellett borozókra
a biztonság zsíros csendje ráterül.