A folyó felett nyilazott madár
testét sebesen sodorja az ár.
Kutyám nyomába sem ér;
hát csalódottan csahint,
bozontos farka zászlaját
meglengeti, bánatos búcsút int.
Medvebarna gyékénybuzogányok
tucatját ringatja a szellő,
susog a gyékény,a  nád, a sás;
békalencse közt tempózik az unka,
s a fecskék röpte röpke villanás.

Kék még az ég, tiszta, kemény színét
nem puhítja fel már a langyos lazúr;
meddig ülhetek még e magányos parton
én nem tudhatom,legfeljebb az Úr.