:
A virágos mezőn a sűrű fűbe dűlve
testünk elintézte a vágyunk dolgait
majd jóllakva és jóllakatva immár
hanyattfekve
bámultuk a kék ég felhőjátékait.
Napfivére felhőfehér nyáját
égi akolba terelte Szélkirály
a víz felett a langyos légben úszott
az álmokat vivő hószínű sirály
mézillatú csendben dús melegben
zümmögött a nyári délután.
Mindketten másról álmodoztunk
a fűben fekve egymás oldalán.
(46 szó a szövegben) (692 olvasás)
lacai: (06-08-2008 @ 09:05 pm)
Jól elmókáztad ezt a "fűves" tudatot! :)
szellzsofi: (06-09-2008 @ 03:54 pm)
Ehhez tényleg kell ritmusérzék (khm...). Olyan majdnem habcsók, de csak majdnem - pont ezért: olvastam, élveztem... zs
piroman: (06-09-2008 @ 08:05 am)
Az utolsó két sorral elintézed, hogy a romantikus helyzet egyben pokoli is legyen. Nem kispályás megoldás! Gratulálok, Tesó!
agnes: (06-09-2008 @ 08:09 am)
Hormonok zabáló érzés orgiáján/
éhségtől nem sír már a vágy/
Üres gyomorral mégis jóllakottan/
élvezzétek a fű bársonyát.
trendo: (06-09-2008 @ 08:24 am)
Tesó, a francbaaa! Hát te mindig megértesz?! Akkor min vitatkozzunk? :)))
AngyaliAndi: (06-09-2008 @ 08:30 am)
Nagyon nagy! Puszillak!
norbert: (06-09-2008 @ 08:32 am)
Ehh...Baromi jó vers, és az a két sor a végén, valóban...üt.
Norbi
trendo: (06-09-2008 @ 08:38 am)
Azt hiszem, ezt az alaphelyzetet már sok alkalmi pár átélte...
wanderer75: (06-09-2008 @ 11:25 am)
Szép! És a vége nagyon kegyetlen ...
