szellzsofi: (07-16-2008 @ 06:17 pm)

Volt olyan idő is, amikor úri passzió volt a költészet. Kellett nekünk az iskolarendszer, az írástudás, a tudás általában. Évák és Ádámok hadserege, az almalé-sűrítmény. Mindig van valaki, aki meghatározza a másikat. Ezt általában úgy hívják: szimbiózis. Rosszabb esetben: házasság. (Esküszünk, hogy rabok tovább... A múzsa pedig kacag egy jó hangosat, és megcsókolja azt a homlokot, azon az éhező emberen, aki spirális létezésében ismét elmozog a helyéről)

AngyaliAndi: (07-16-2008 @ 10:44 pm)

A világ szemét hely. Neked nem szóltak? De félretéve a viccet: nem annyira a mai kor terménye ez a tendencia. Régen is éhen haltak a művészek. Ma sincs másként. Illet ve talán kicsit jobb a helyzet. Szerintem. Amúgy igazat adok neked, s jó is volt ezt leírva látni.:)))))))))))))) Puszillak!

erda: (07-17-2008 @ 03:02 pm)

Mennyire így van... sajnos! Ez egy nagyon sötét zsákutca, amelyből nehéz visszatalálni. Jó lett a vers, nagyon tetszik! :) Éva

kisssp: (07-17-2008 @ 03:06 pm)

Nagyon egyetértek soraiddal. Hasonló cipőben járok... A versed jó, igazán tetszik! Üdv.: Péter

zsuka49: (07-17-2008 @ 05:18 am)

Igazad soraid, nagyonis!!! Még annyit hozzátennék, hogy ha pénz van, minden van, hiszen azon mindent meg lehet venni.:(( Zsuzsi

Eroica: (07-17-2008 @ 08:35 pm)

Nem szabad feladni, nem szabad feladni, ha nem adod fel, sikerülnie kell!!

piroman: (07-17-2008 @ 09:35 am)

Nyugi Tesó! Belőled nagyon híres halott költő lesz, ha megéred! :) Jó vers! És ez baj. Simán éhenhalhatsz miatta. (Egyébként megszámoltad az ujjaidat a kézfogás után? Vigyázz a brókerekkel!:)