:
vad dühvel támad ránk az augusztusi nap
a sárgára aszott fűtenger szinte lángra kap
az aszályban tikkadó gyümölcsfa
nem nyújt árnyat, pillanatnyi enyhet
már csak az éjszakától várhatunk kegyelmet
s míg a nap a zeniten kéjesen időz
bokor alatt piheg a karcsúlábú őz
a poros kukoricaföldön
is tombol a hőség
a száradó csuhé
már zsémbesen zördül,
alatta aranyló fogakkal
mosolyog a téli bőség
a gazda mégis istent káromolja,
zsíros kalapját fejtetőre tolva,
agyában banki pénztárgép zakatol
munkája hasznát megint elrabolva
bitumen tócsa vicsorít a napra
aszfalt csurran, petrol szaga száll
csatornáink bűze a mélyből felböffen
magától is viszolyog a városi nyár
a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas
gyilkolja egymást az árnyékos padért
maszatos kiscsávó veri magát földhöz
anyjával hisztizik újabb fagyiért
villamosvezető taxissal üvöltöz
míg beléjük nem hajt egy kamionos
a mentős megfogadja: új életet kezd most
és a Dagály strandon lesz ő kabinos
hűvös irodákban a légkondi zümmög
talpas poharakban megcsörren a jég
decens titkárnőtök a telefonba suttog:
-Főnök, a népnek lassan elég...
Leszáll a tintakék éjszaka végre
a külvárosra, hol szállásom vagyon.
Ilyenkor már a tolvajok sem járnak.
Nyugalomban pihen a Rózsadombon is
a sok év alatt harácsolt vagyon.
Átizzadt vánkosát
feje alá gyűrve
rejtett vackán
elhevert a hőség.
Forgolódott kicsit még talán,
de aztán halkan horkolni kezdett;
sósízű csöpp csordult le homlokán.
Alszik a város, ülepszik a por.
Kannákban poshad a savanyú bor.
A remízből kiszorult villamost
nem őrzi senki, hát most mint a fost
a disznó a palánkra; graffitit kennek
gyorsan az oldalára.
Alszik a széken a kabát,
belső zsebében fizetési meghagyás,
lakásrezsi-csekkek, szórólapok...
ha belegondolok, megbolondulok.
A távolságot neked ígéri, mint üveggolyót
az utazási iroda reklámja... hófehér fövenyt,
pálmafát és egzotikus kéjt...
(a visszautat a te pénztárcád bánja),
hívd inkább enyhülésül
a lassan hűlő éjt;
az utolsó korty italt, slukkot
vagy bármi "szert",
melytől az álszent
társadalom óva int...
reménykedj abban,
holnap nem kezdődik
életed újra itt, már megint.
(247 szó a szövegben) (698 olvasás)
mentolos: (08-15-2008 @ 08:10 pm)
Ez egész jó :) ugye te egy 20év körüli pesti fiatal vagy? (Csak a nyelvezet meg a témák alapján.. :)
kismezei: (08-15-2008 @ 11:32 pm)
20 év körüli pesti fiatal talán József Attilát sem ismeri, nemhogy versébe szőné:)) Nagyon igazi, trendo, tetszenek a rím-megoldások (is)
AngyaliAndi: (08-15-2008 @ 11:37 am)
Eddig a nyarakat utáltam, most már mást. Nem a meleg a bűnös... A bűnösök nem szenvednek. Sem a melegtől, sem a lelkiismeretüktől. Az életünk szimpla túlélőtáborrá vált. Hát légy boldog így, ha tudsz. Ha egyáltalán akarsz. Puszillak!
zsuka49: (08-16-2008 @ 06:39 am)
Életkép 2008. nyarából.....:)))
Remek a versed, igazi megkapó téma - sajna!
Zsuzsi
lenaneni: (08-17-2008 @ 11:37 pm)
Hát ez a vers míves, csipkefinom, okos. Amúgy meg, minden kárban van haszon: te a kánikula miatt írtad, és én meg a meleg miatt nem alszok, és olvasom. Gratula a vershez, Ilonka
piroman: (08-18-2008 @ 01:58 pm)
Tesó! (Te 20 év körüli pesti srác. :) Örömmel olvasom etüdjeidet, (némelyiket újra) és minden sorát láttam! Remek az a kis kikacsintás J.A.-ra is, hiszen a helyzet megint hasonló... Már megint. A hőség csak apropó. Grat.: piro
trendo: (08-18-2008 @ 04:52 pm)
Nagy elismerés számomra, ha fiatalnak néznek... :))) Ezt a pozíciót az igazi Nagy Öregek szokták csak elérni... A múltkor csak harmincas fiatalembernek, most már húszéves srácnak gondolnak néhányan itt... Azt még nem bánnám, ha néhány lángoló szerelmes vers kapcsán tiniköltőnek minősít bárki, de kérlek, Tesó, azért szóljál időben, ha már a nagycsoportos ovinál tartok majd, visszafelé a hosszú úton... :))) Mindenkinek köszönök minden jó szót! Azért egy hideg sör most jobban jött volna... :)))
Anna1955: (08-18-2008 @ 10:46 am)
Mint egy kimerevített filmkocka, minden versszak egy egy kép...Nagyon élethűen ábrázolod a robbanásig feszült, de mégis melankóliába süppedt hangulatot...Gratulálok...:))))