:
Gyertyalángba bámulék
egy hosszú éjen át
megidézni vágyottam
a Tomboló Tűz Urát ;
pokoli percben szikra gyúlt
s Ő nékem megjelent
lángba borult fenn az ég
s a föld is idelent.
Vöröslőn parázslik zord szeme
mikor rámtekint
érzem már rángó idegemben
a rám váró szörnyű kínt.
Megtudtam végre, milyen az,
ha a forró vágy elönt ;
megismertem az igaz szerelmet,
e háborgó tűzözönt.
Nem bántam már,
hogy magához ránt,
lángkarja átölel ;
csak arra vágytam,
Véle szálljak...
füstként az égbe fel.
(60 szó a szövegben) (671 olvasás)
AngyaliAndi: (10-09-2008 @ 01:57 pm)
Igen. Pontosan ilyen.:))))))))) Puszillak!
a_leb: (10-09-2008 @ 10:32 am)
Óriási! Ritmusa, rímeinek finom játéka sajátos megvilágításba helyezi a vers tárgyát, és fentarttja azt a feszültséget végig, amit a fájdalom, és az ilyen formájú beteljesedés okoz.
Nagyon jó!
aLéb
erda: (10-10-2008 @ 12:21 am)
Így szeretnék én is elégni! Nagyon hatásos, jó vers, gratulálok! :))) Szeretettel: Éva