jaj a fejemben
már megint

vadul dübörögnek a dobok
lovak ezüst patkója villan
szikrázik csattog és dobog
kilenc nap és kilenc éjjel
míg vaksötétben vágtatok
kezemben csöpögő fáklya
szurkos fénye lobog imbolyog
a sötét folyó halotti jéghideg
vak vize felett a híd remeg
és megremegnek az őrszemek
vérágas szemük mind rámmered
hallják és látják hogy itt vagyok
a Tiltott Kapu felé vágtatok

jaj a fejemben
már megint

csend van és dermesztő hideg
a kiürült sivár hómező felett
szél hajszol kormos felleget
és csak az erek dübörögnek
fagytól reccsenő fülemben
hol érdes rémes hang kering
mint vészes varjúkárogás
jégtűktől siketen alig hallom
hogy fejem fölött a szél sivít
de mi is lehetne más?
a szemcsés hó unottan csikordul
tétován induló léptein nyomán...

aztán a tűszúrás véget vet a dalnak
és már el is telt a téli délután
a fehér csempéjű csillogó
újpesti drogambulancián