:
Felkél a déli szél,
az üresség megtelik;
zümmög és sivítva
sír a csend...
Valami közeledik.
Jön valami, valami jön
valami már itt van;
beköltözött, itt lakik
már a homlokomban.
A lég hullámain
lustán kerengenek
a kék delejjel töltött
apró homokszemek.
Lám, dolgozik már...
és csusszannak halkan
a csontszáraz szemcsék,
hogy végső arcomat
lassan megteremtsék;
ezer érdes érintés,
ülepedő por
és felröppenő kétség
mögött felderengjen
majd az égi kékség
és elüljön végre a harc,
a sokezer éves,
hisz helyén a végső karc
és itt belül az érzés, a rémes
megszűnik már,
hogy befejezetlen
lenne ez az arc...
Hát itt van végre.
Rádmered.
Szörnyű üzenetét
megfejtheted.
(74 szó a szövegben) (670 olvasás)
prayer: (12-17-2008 @ 10:02 pm)
Meg is fejtettem! Látod, ezt viszont nagyon szeretem! Szuper! :)))
piroman: (12-18-2008 @ 07:56 am)
Az üzenet még nem jutott el hozzám, még azt hiszem, hogy örökké élek, de a baljós fenyegetést már kiéreztem. Grat.: piro
szellzsofi: (12-20-2008 @ 08:09 am)
Ippeg a hiányzó szárnyakról olvastam minap. atlantisztatlantisztatlantisz :))) (a versről a tufa, annak megformálhatósága, kopása jut eszembe - de maga a hangzás is porba puffanós - isa, pur) Ölellek. Ismét megérte olvasnom. cupp
