Minek jöttél,
minek is jöttél,
ha úgy is elvisz
a hajnali szél?

Bársonyéjben.
Titkos gyertyafényben.
Idődet mutatják
szigorú órák.
Hosszan választott selymed:
mindig szellő simítja,
félvevágyó szemed,
a hazugságot
gyakorolja.

Hogy minek jöttél,
minek is jöttél,
honnan hozott
a hajnali szél?

Amikor a kötélfonó
szorít a napodba,
nézel a fényben táncoló
lebegő porba,
ügyelve lágy szavadra,
pihemozdulatodra,
aztán csak...
...eladod
azt
a
kis
zugot...

Minek jönnél,
minek is jönnél,
ha úgyis elvisz
a hajnali szél...

És bár a lehet:
mindig benned lebeg,
de nem lesz visszaút már,
elsodor a mai ár,
és a kezed,
csendben
öledbe
ejted.

Nem mentél,
csak nem mentél.
S már nem visz
a hajnali szél...