Akkor most, miután nem ettem
vagy két napja, csak úgy tettem:
mintha…,
…és közben
minden percben…

rád is gondoltam egy keveset,
átlagosan kétszer fél percet,
és össze-vissza tekeregnek
bennem a vad és vadabb szavak,
amik itt és még most akarnak…
Tudom, nem lehet…, de…idő van,
bennem 36 fok árnyékban…,

…este pedig majd, ha kinézel,
láthatod szellő szemeiddel:
ahogy zúgolódom a széllel,
távolban hangtalan villámok
fellobbanásában fölizzok,
itt és most…csak ennyit adhatok…

De a vihar: én magam vagyok!