Kibukkanva a dombon
a déli oldalon:
mosolygós ősz,
illatos-szőlős...
Szedik az emberek,
asszonyok, gyerekek,
meg vagy tízezer seregély,
(mint egy felhőszegély)
s ha átszámolom...kb.: öt
hektó bor kering a fejem fölött!
Igazi könnyű bor, haha!
és a szüretelők között:
mocis koma!
Kérdésére, hogy honnan-hova,
a válasz hallatán gépemet keresi,
de nem leli, lassan elhiszi...
"Hülye! Itt van legalább egy bicikli!"
Aztán maradunk egy jó pofa
jópofa murciba,
meg, hogy jövő héten szombaton,
ha jó idő lesz, motoron...

Indulok...
...már látszik a templomtorony,
a kocsma persze nem, de tudom:
úgy hat kilométerre tán,
ott lapul a beste,
és be fogok menni sok méteres után,
egy hosszúlépésre.

De ott sincs vége,
van út tovább is,
mert a cél (voltaképp mi is?)
haha, ki van tűzve,
el akarok jutni...-be,
ahol egyszer...
....................
no de
hagyjuk ezt.
Lejárt lemez...
Most nem azért megyek,
csak azért lépkedek,
mert csavargó lelkem,
nem tűrt falat ma reggel sem.

És a Juhász-féle ég alatt,
lefekszem kicsit a zizegő fűbe:
Ősznap jár át, ennyi maradt,
meg ez a magányos béke.