Mosolygok, vicces, ahogy
a céltalan száguldásnak
"értelmi" vitát adok.

Nincs értelme, azon túl vagyok.

Tele a vas benyával:
fullos extrással,
megadtad a szabadságot,
arra megyek
- most már-
amerre akarok.
Féltankig lenyomok
valamerre, aztán vissza.
Nem mehetek "haza",
mert rám van írva:
hogy lehetetlen,
értelmetlen.
.................................
Milyen falu volt ez? Na!
Tápióbicska?! Hahaha!
Jó hely lehet!
Na, pörgessünk egyet...
..........................
Nem állhatok meg,
mert kiszálltál.
te is elindultál,
nem érthetted...

Te másképpen játszod,
megnézed, kiszámolod,
hm...ha egyet nullával osztok:
értelmetlen,
lehetetlen.
Na ja, eddig én is eljutok,
aztán csalok!
Azt mondom: hm...kettő.
S ha a kártyapartner nem lő,
a lapokkal addig babrálok,
míg kettőt nem kapok.

Kettőnket.
Jövőnket.

De csak egy pillanatra vártál,
s amikor belegondoltál...
(Lehetetlen! Értelmetlen!)
..."tiszta hülye vagyok!"
Egen...csak nem úgy,
ahogy te gondolod!
"Jobb, ha nem mondok semmit..."
Adtam rá sablonválaszt ennyit:
"Menj, ha menned kell..."
(Tarts meg! Ne engedj el!!!)
Szia-szia,
pusz-pusz,
nyusz-musz.
..................................................................
Hát ezen a szaron miért nincs hat sebesség?!
Vagy inkább hét?!

No, ez mi volt? Bugyi?!
Hogy lehet ilyen helyen lakni?
Ja, értem: aztán Legénd.
Bugyi a Legénd mellett.
Rendben a humoruk errefelé a népeknek.
............................................
Szóval te még a jövőt is látod?
Fix? A jövő?! Tudod??!!
Akkor mi a fasznak kaptunk szabad akaratot?!
Oké, hogy minden gyönyörű szót
elnyaltak már, mint a sót,
gömbölyűre koptattak,
trágyába forgattak,
de nem a szó: szívem,
(kedvesem, szerelmem...)
hanem amit jelent,
nekem...
.............
Bank.
Féltank.
No, akkor oxa,
másik terv: vissza.
Még néhány óra..
és kulcsra zárom az ajtót,
ahol érintésed utoljára volt.
Holnap kidobom
a csikkjeidet és a hamusom.

Más ül le
a te meleged
helyére.

Lassan elfogy a füstölő is.

Eladom inkább a mocim is.

Logikád és megszokásod ellen:
semmit sem ér a hit.
De az én papíromon,
ha akarom,
ahogy írom,
ketten ülünk egy fekete motoron,
a nap felé indulva, egyenes úton...