Ha lusta-sárga napodon,
simítasz homokváradon,
betakarod, elleplezed,
s gondosan el is felejted...

...most beleverem a fejed!
Hiába volt: "Isten veled!"
Szigetedet elborítom,
apránként így is ellopom.

Nem az a Te Megírt Sorsod!
Nincs még pecsét rajta, látod?!
Nem is lehet, én tartom itt:
az elhagyott eredetit!

Kidobhatod az örvénybe,
megfulladhatsz élve benne,
de figyelj egy pillanatra...,
utadat tajték mutatja!

("Minden elenyészett, mindent hullám takar ma.
Most csak fölkorbácsolt vad tengert látni arra,
amint magában dúl-fúl a kék ég alatt.
Sose becsüld le a lassú hullámokat.")