Eladtalak kis életem helyett,
de volt-világ falán a krétajel:
mi újra körbe visz, s feléd vezet,
kihunyt tüzek felé: a tél, ha ver.

Hogy ismerem ma is vetélt utam!
Beégte sejtjeimbe rég a vég,
mikor belül kihűlt hitünk Uram,
mikor bezárt a föld, s kizárt az ég.

Egy év temette perceit belém,
de nem takarta el szemem, s kezem,
haló karom titokban int feléd,

legyél kicsit csak én, csak én velem!
Legyél kicsit ma még, ez így elég...,
s lehunyva néz reád sötét szemem.
(piroman)