A pirkadat nagy nehezen kikecmergett
az éjszakai szekrényéből ásítva,
majd koppantott kottaállványán: - Figyelmet!
Hangolt, belefújt a halványkék á-sípba.

A kissé gyűrött fellegek alján, lopva,
elkezdődött a hajnal előjátéka.
A bársony fagottok halk bíborán vonta:
borostyán hajadat játékos ujjára.

Hosszú combod vonósai terpesztették
már szét, piros és narancs akkordjaikat,
és nyögve szakadt ki a fény, s roppant ketté
a nap, döngő üstdobok üteme alatt.

Fellobbantva az élet mély/magas hangját,
mielőtt csitulna, hirtelen még hevesen,
...majd meghagyta a csöndes visszhang dallamát,
fáradt, sóíz csókot: - Jó reggelt Kedvesem...