Lassan mért anyukád,
gömbölyded pocakán
engedték a ruhát,
hadd nőljék az a lyány!

Lassan lép kicsi láb,
ámulván, hogy' is ez?
Hernyóból pici báb,
aztán meg hogy' izeg!

Lassan nő fel a lány,
anyjának fele már,
- borostyán vad haján -,
majd szép lesz..., vele jár.

Zápor volt az a nyár,
végül mégis elállt,
míg ősz lett a mamád
és nyúzott hite várt.

Míg elhullt a világ...,
lassan halt anyukád.
Örökül hagyva miránk:
...engedd szét a ruhád.