Nem ezt akartam én, de már...
olyan sokat fütyült a szél,
hogy esni fog, csak az zenél,
hiába... elkopott a nyár.

Lehullt az ősz, mi sejtetett,
no és a csók, hogy így aludj,
fagyott időkbe zár, ne tudd:
ki írt neked szonetteket.

Ne félj, ha már nem állok itt,
szavald el ezt, ha bármi fáj,
s napunk megint találkozik.

Figyelj kezem vigyázni szám!
Te szépen írj, te akkor is,
ha senki sem vigyázna rám.

(Megtörtént, 2008. 12. 16. 14:26:28)