Jön az én köröm:
Úgy finom a köröm-
pörkölt öröm,
ha mellé söröm,
torkomba lököm.
Így ökörködöm,
míg felkúszik ködöm!
Szólt köbön Ödön.

Elolvadok én; itt rögtön,
ezen a csalfa föld pöttyön.
Bajszom pödörödjön,
Testem sörön töpörödjön,
míg végre Ön Ödön jön,
s öröm táncot jár tök Ödön...

Űzzön messze a drága, kedves,
szemem könnyektől nem lesz nedves.
Hát nem elég néki a plátói?
Lelkem legmélyének látói
tudhatják, hogy az igazi szerelem
olyan, mint a motor, mindig csak szerelem,
szerelem, szerelem...
szigorom magammal drákói,
de zsenge lelkem melengetem,
fáradó karom meglengetem,
miközben a szívmotor szerelés
közben leesett testékszerem és
miközben szerelem, szerelem,
keresgetem fészek fess ékszerem...
még mindig csak szerelem, szerelem,
szerelem!
Óh átkozott igaz-gaz szerelem!

Óh! Hová tűnt Ödön?
Nélküle most hogy ügyködöm?
Hiányzik szeretett "ügynököm"!
Nyökögöm csak; hogy tündöklöm!
Puff nekem! Üdv öklöm!
(Kellett a saját képembe löknöm?)

Hová tűnt Ödön?
Hahh... csak nem? Ott látom tök...!

Óh hölgyem! Hódolatom jeléül
fogadd alsó főm, mely elé ül
minden burjánzó bimbó titoknak,
utánműremeke annak a bóti toknak,
melyben Varta elemes rezgő kézi
készülék mereng azon; merőn nézi,
hogy új ruhája van-e, vagy anyja varta,
mert az Ödön beteg fazon, azt akarta,
hogy a pörkölt ne disznóból legyen marha,
pedig a pörkölt akkor jó, ha Omnia,
s feketén kell a kondérba nyomnia,
s kérdem én; ismered-é azt a szagot,
mit a kaszált búza ont; az asztagot
szippantsd meg, míg a frissen pörkölt
zamata beléd árad, s a bíró új pört költ,
de amott talán Ödönt látom az útra jönni,
ideje a kondérba egy fehéret is újra tömni,
mielőtt elhagyna a kedves a rohadék bíróval,
s magamra hagyna magammal; a korhadék íróval,
merthogy teljes legyen minden, fekete-fehér,
elmondom; az Ödön bár száz csalfával felér,
valójában munkaruhája egy fekete-fehér talár,
bíró a gaz, ki szerelmet más otthonában talál,
s így ruháját anyja hiába kézzel varta,
ha nem működik kütyüjében a Varta,
ő tehetetlen néz maga körül széjjel;
minden percben órában, napban, és éjjel,
nem tudja ő, hová tűnt Démon Hill vajon,
csak kobakját nézi tükörben a fénylő vajon
siklik tekintete, melyet fejére kentem,
mikor késem a pörköltvagdosásra fentem,
lázas kérdés villóz bennem: Ön dönt,
iszik, vagy veszett - keresse Ödönt,
mielőtt a lemerült kézi készülék földönt,
s eldönti a legfőbb kérdést a földön....t
e, te, ha átverekedted magad e sorokon,
remélem nem ért túl sok sokk rokon
értelmetlen szó utol, s ledöntött az alsó ágyra,
talán már nem is gondolsz az ajzó vágyra,
s ostorzó kínod nem ér fel e tettel,
itt a végénél üdvözöllek szeretettel!