Anna1955: (10-26-2005 @ 07:32 pm)
Látom a dátumot, így nem aggódom a vers hangulata miatt..."csendjeim felszított/
rezgése bámul tükörbe/
átlépve az idő nedvtelen pocsolyáin" Ez a három sor nagyon különleges és nagyon szép, nekem a legjobban ez tetszett a versedben....:))))
vp_rozika: (10-27-2005 @ 04:02 pm)
Szia Soman! Soraid elemi erővel sugározzák a súlyos magányt, ami akkortájt kínozhatott. Mint vers tetszett az írásod, de az érzést, ami rátelepszik, jobb elfelejteni. Reménykedve, hogy ez már valóban a múlt, gratulálok a versedhez, Rozika
boblogan: (10-27-2005 @ 04:41 pm)
Hm, a második versszak képei nagyon jók!
soman: (10-27-2005 @ 06:51 pm)
Angyali... köszönöm, hogy olvastál! Igen, szerintem most, ha akarnék se tudnék ilyet írni. Na, nem mintha nekem nem lennének rossz pillanataim, de ez már más, mint az akkori világmegváltó, "mindentelsöprő, meg nem értett lélek" érzése...
soman: (10-27-2005 @ 06:57 pm)
Köszönöm, kedves Rozika! Figyelmességed mindig lenyűgöz! Akkoriban sok hasonló lelkületű verset írtam. Nekem is furcsa volt olvasni közel két évtizede írt kétségbeesésemet.
soman: (10-27-2005 @ 07:01 pm)
Köszi boblogan a hsz-t! Azok a képek nekem is tetszenek még most is...
LunaPiena: (10-28-2005 @ 06:49 am)
Egyedi képek - és azok a megszakított mosolyok!...
soman: (10-28-2005 @ 07:34 am)
Köszi LunaPiena!!! :))) ...hogy itt jártál, mosolyom most folytonos!
