Cím: Anyámmal a konyhában Szerző: soman - Somogyi Ottó (09-23-2005 @ 11:16 am)
: A múltkor elszabadult arcomon egy garázda parázna barázda. Eszembe ötlött a régmúlt. Vajon elfeledett őseim elporladt hamva, mennyire az én testem tündöklő magva? Anyámra néztem. Szemöldököm felhúzva hozzá e szavakat intéztem: - Mesélj nekem jó Anyám, azt tudom, hogy e hon a hazám, de kik voltak a nagyszüleim, a déd-, éd ük ősök? Válaszra várva hegyeztem fülem. Földönfutók, vagy hősök? Tökmindegy. Gyökértelen e tudatlan állapot. Vagyok csak, mint az állatok. Mit mondok majd gyermekemnek, ha felnő, és kíváncsian ő is megkérdezi eredetét. Most véget vetek ennek. Vannak még annyian, kik nem tudják családjuk kezdetét. (E téma lehetne akár dalbetét) Gondoltam, mikor kopogtak, s meghitt csendünkbe géppuskaként ropogtak. Szomszédok küszöbön topogtak. Anyám szóra nyílt szája bezárult. Már megint a sors elárult, nekem persze mennem kellett, így megint csak egy ölelésre tellett, mit egymásnak adtunk újra; az ősökről szóló beszámoló meg lefújva.
(103 szó a szövegben) (681 olvasás)
Julianna: (09-23-2005 @ 07:55 pm) Jó téma. Az őseinkről többet kellene tudnunk. Az én őseim is végleg elmentek, de mindent nem mondtak el az ősökről. Jó volt olvasni a verset, kétszer is megtettem.
agnes: (09-23-2005 @ 11:31 am) arcomon egy
garázda parázna barázda....."mely alaptalan, zavartalan, hangtalan maradt,...hisz kopogott, topogott, locsogott a szomszéd,...elvette, nyekeregve kedved,...a kérdésed a következő találkozásnál újra ismételd meg meg...! :)))
khama: (09-25-2005 @ 05:28 pm) Ez nagyon jó! :) Sokszor mélázok, mennyire semmit sem tudunk a gyökereinkről....
|