Cím: Lezárom szemem... Szerző: soman - Somogyi Ottó (09-26-2005 @ 11:26 am)
:
Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat. Ébren kell lennem, s valamit tennem, mert álmaim, mint lidérces vágyaim, lüktetnek bennem. Kevés a szó, s mi jó, nem kimondható. Úgy látom, fázom. Szememben a sűrű patak arcomra ragad. Könnyű e csepp nedvem. Meghalni sincs kedvem. Szerettem megtette helyettem. Mikor kopogás nélkül jön a fekete rém, a vég követekén addig nem békül, míg valakit elragad, s kezéhez vér tapad. Benyit közös szobánkba, szívünk nyíllal, ahogy ránk rivall, pecket töm szánkba. Soros lehet, kinek az öregség terhes ínség, s már eleget félt. De ki alig élt húszegynéhány telet, az nem lehet, hogy megfagyjon a szájban az utolsó lehelet, s egy fiatal lélek árva magánya utolsó vágya, hogy másokat félrelökve, kezünket béklyóba kötve, megfogja a halál kezét, s magára húzza fekete mezét. Közben mi némán állunk, szemünk lehúnyva, karunk bénulva, sorunkra várunk. S szobánk falai repednek. Kik elöl állnak, hátulra epednek, váll a vállnak feszül. Feszüljön a feszület! Ki gyermeket szül, annak kijárjon a tisztelet; hogy éltében gyermeke magányát, s halálát, ne érje meg! Imádkozz, vagy átkozz, Istenhez kiáltozz! Vétkezz és gyónjál! Higgy és tagadjál! Kapj és adjál! Kövesd a hívő utat, ha valamerre mutat. De ne akard, hogy másokat olyanról meggyőzz, kiktől elvették az álmukat. Sorsunk a sorban állás, nehogy megelőzz, rád sem vár más, kezed hiába teszed össze, hogy másokat lefőzve imitáld imád. Hagyd, hogy szerelmeddel ajkad összeérjen, álnok félelmeddel szád meg ne égjen! Higgy Istennek, vagy másnak, a testnek, az oszlásnak. Én hiszek önmagamban, kimondott szavamban leszek testem lelke. így megbékél hitem. Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat.
(169 szó a szövegben) (688 olvasás)
Anna1955: (09-26-2005 @ 08:31 pm) Versed olvasása közben minden megállt.... Félelmetes.... "Ki gyermeket szül,
annak kijárjon a tisztelet;
hogy éltében
gyermeke magányát,
s halálát,
ne érje meg!" Bár meghallgatna az Isten... Köszönöm, hogy olvashattalak...
agnes: (09-26-2005 @ 09:48 pm) Lezárom szemem,
s a héj alatt,
megáll a pillanat...." Mig olvastalak is megállt. Acsönd némán hallgatott..... Köszönöm a pillanatot!
mango: (09-27-2005 @ 05:56 pm) ...majdnem lemaradtam a versedről, soman. Kár lett volna. Fájdalomból íródott, - érezhetően kiírtad magadból, és ez megindító...Bíztatlak. Lesz olvasótáborod, hidd el. :)
soman: (09-27-2005 @ 09:11 am) Kedves angyaligirl és agnes! Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat! Miután jó fél napig nem szólt hozzá senki, kezdtem azt hinni, hogy ez a vers - amely pár éve íródott egy borzasztó személyes tragédia után -, csak nekem jelent valamit.
Csak pár napja fedeztem fel a Fullextrát, és éppen kezdett kialakulni bennem, hogy ha nincs hozzászólás egy vershez, az vagy azért van, mert az új amatőr irodalmár nem ismer senkit, vagy azért, mert a közzétett mű nem tetszik senkinek. Egyébként úgy gondolom, hogy a negatív kritikát is le kell írni (én már megtettem), azt remélve, hogy az észrevételnek építő hatása lesz az alkotó felé, nem pedig sértő érzéseket fog kiváltani.
Köszönöm, hogy megcáfoltatok. Bevallom őszintén, hogy olvastam már olyan verset, amihez inkább nem fűztem megjegyzést, mert nem akartam bántó lenni.
Tőletek különösen azért esett jól a pozitív kritika, mert nagyra értékelem minden sorát az általatok közreadott publikációknak.
LunaPiena: (09-27-2005 @ 10:10 am) Egyedi képek, fájdalmas mondandóval, de a végén ott ragyog a remény. Előbb utóbb sokan fognak hozzád szólni. Ne add fel, írj! Nekem tetszett.
soman: (09-27-2005 @ 10:44 am) Köszönöm LunaPiena! Nem adtam fel semmit, csak én eléggé elszigetelve élek a világtól, és a Fullextra most kapcsolatot jelent olyan emberek gondolataival, akiknek hasonló az érdeklődési köre.
spiritusz: (11-18-2005 @ 05:01 pm) kedves somen! hát futkosott a hátamon a hideg annyira szorú és egyuttal gyönyörü is volt. nagy tisztelőd vagyok. spiritusz
|