:
szótlan hajnalok
szólítanak
csepegő vízcseppek
törik meg csendjeim
elalélt percek
rángatnak
fel az ébredés
ámor hullámain
- vajon mire jó
ez az élet
ha a hajnal halott
fényeket ébreszt
morcos gondolataim
elfújja majd a
hideg szél
szobám falain
kívül átok
kabátot húz rám
a tél
(vmikor a 80-as évekből)
(30 szó a szövegben) (688 olvasás)
soman: (01-03-2006 @ 03:20 pm)
Köszönöm! Időnként folytatni fogom a soman-retrót (ahogy Luna nevezte a múltkor), ami sajnos együtt jár azzal, hogy akkoriban ritka volt házam táján a vidám versike. Világfájdalmaim poros tükre...
lacoba: (01-03-2006 @ 08:02 am)
Míly egyszerű, és mégis nagyszerű! Ilyen a hajnali csokor, ezek szerint akkoriban is ilyen volt.
Netelka: (01-03-2006 @ 08:18 am)
Szuper!
hori: (01-03-2006 @ 08:24 am)
Nagyon jó!! :)
vp_rozika: (01-03-2006 @ 08:30 am)
Szia Ottó! Szomorú ébredés lehetett... Legalább olyan, mint amilyenekben a napokban részesülhetünk: esős, csöpögős nyirkosság minden. Én sem szeretem... Ha tél van, hát legyen tél. Versedhez gratulálok! Rozika
Anna1955: (01-03-2006 @ 09:45 am)
Keserű gondolatok, szerencsére régről, de nekem a mai reggel ilyen, ezért szíven ütött.... Szeretettel Anna
Zsuka49: (01-03-2006 @ 10:08 am)
Szia!
Nem vagyok hozzászokva tőled a bús, komor versekhez, de amikor az alján láttam, hogy nem mostani keletű, megnyugodtam. Attól független remek versike. Gratulálok! :)))
Zsuzsa
