:
Így szólt a Nagy Költő
magvas hangja
szó-záptojásokat költő
hangya rangja
(rímtelen rímeket költ ő
agg mag agy maga
- a fagyott fagott mókus kórus karnagya -
kisujjból idézi nagyjaink
züm-züm zömét
így untatja untalan napjaink
sötét orrsövény tövét):
- Ó Te pollenajkú nászvirág!
háld el vélem a telet,
szüzességem vedd, s kívánj
háborgó, Múzsacsókos szelet!
Világfájdalmába belerezdül
lelkek sóhaja,
Poéták hada
csendül,
- beleszőtt ősz „ó” haja -
tövén rend ül,
jön Rímhányó óhaja:
- Ó szférák zenéje,
üvöltő farkasok dala!
Ősi fák zen-éne!
Felkacagott.
Visszhangos zeng-ének
ajkán vértelen nyomot hagyott
a fagott.
A szófaragó a fűzfán ott hagyott! Ott!
Így a poétából faragott
búsképű fűzfapoétára
betűkkel tűzdeli
a boss hoss rossz brosst;
tűzifa bokrétára
aggatott, mint szűz deli
szégyenlős mellkasára
csókolt vágynyálas
bélyeg,
ragadt a mókus hasára;
és ez a lényeg.
(E szösszenet mélyén ne keressen senki semmilyen személyes jellegű célzást, vagy effélét, sem mélyebb értelmet, ha nem talál, nem biztos, hogy benne van a hiba...bár most hogy írom, ki tudja? Bruhaha!)
(129 szó a szövegben) (732 olvasás)
giorgio: (01-12-2006 @ 06:04 pm)
Vidám játék, ötletes!
Netelka: (01-12-2006 @ 06:08 pm)
Ezt akár Romhányi is megirigyelhetné :) Szellemes agymenés :)
magdie: (01-12-2006 @ 06:11 pm)
Én jót nevettem közbe közbe. Remélem ez nem baj, hogy így reagálok. Olvastam már olyan verset, ami semmiről nem szól igazán, de ez nagyon tetszett. :-))
lacoba: (01-12-2006 @ 06:36 pm)
Soman! Ezek a szójátékok nagyok, hantasztikusak, s ha jobban belegondol az ember...
Anna1955: (01-12-2006 @ 06:46 pm)
Ez most nagyon jól esett....Mosott hangulatomon nagyon sokat segített...:))))
Maurice: (01-12-2006 @ 09:05 pm)
Vojtina Gáspárnak...?
prayer: (01-12-2006 @ 09:21 pm)
Nem tagadom, a nap folyamán többször is elolvastam a sűrűsége miatt, és mindig ugyan az , az eredmény. Te aztán tudsz bánni a szavakkal!
blue: (01-13-2006 @ 03:35 pm)
Köszönöm neked Mackó! A mai napi mosolygás megvolt. Nagyon tetszett. puszi: Gaby
vp_rozika: (01-13-2006 @ 08:05 am)
Szia Ottó! Tetszik a rímfaragó szójátékod. Olvasás közben az volt az érzésem, egy kis kóstolót adsz nekünk a darabod stílusából. Köszönöm, hogy olvashattalak!
agnes: (01-13-2006 @ 09:21 am)
Mig olvastalak, remegtek a falak...mit remegtek hasukat fogták...... na nem a falak,
hanem a szomszéd alak,...mikor a kalapja leesett,...na meg az álla, mert ilyet irni Ő is szeretne,.de a szavakat hozzá nem találja....Tetszett nagyon!
soman: (01-13-2006 @ 10:01 am)
Köszönöm, hogy olvastatok. A színdarabom az nem ilyen jellegű. Vidéki ember gyomra beleremegne... és nem a röhögéstől, hanem az értetlenségtől. Emelem kalapom Tompa levele előtt, mint mondtam e sorokban nem kell semmilyen ismert arccal szembeni gúnyolódást, vagy kirohanást keresni, csak úgy feltörtek belőlem e sorok, hogy jöjjenek vidámabb korok, mint most is, ahelyett, hogy sírok, inkább kín rímeket írok! Köszi a rímhányó Romhányit! Vár rám a következő sarok, ahol jól érzem magam, oda nem
Angeli: (01-13-2006 @ 11:11 am)
Hát soman, ha volna kalapom megemelném! Nagyon jó kedvem lett a versedtől!
mango: (01-13-2006 @ 11:15 am)
:)))
