[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 66
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 66


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: A köd (var.4)
Szerző: soman - Somogyi Ottó
(03-30-2006 @ 05:46 am)

:

Szögedről szökkent jó anyám föl a gyorsra,
hogy meghívhasson engem rágós gyrosra.
Hogy miért lett ily rövid látogatása?
Elmondom, mi lett ittlétének hatása:
Itt álltam, a koszos-mocskos Keletiben,
a restiből néztem, ahogy Ő belibben.
Büffentve lenyeltem söröm maradt habját,
mellettem egy nő szidta kuncsaftja anyját.
Kora tél volt, mindent fehérség borított,
anyám hiába látott, így is ordított:
”Hun vagy má Ödön?” S ezzel más is észrevett,
Ő meg szövegével teljesen készre tett:
”Hej idös gyermeköm, oly nagy a fene köd,
hogy alig látom temérdek szíp feneköd.
Együnk má valamit a sarki büfébe,
most meghíllak, megnízem szádon mü fér be!”
E régi poénról az jutott eszembe,
hogy anyám trükkjeit ma biz nem veszem be.
Azért jöttem fel dolgozni Budapestre,
hogy vígalommal gondoljak minden estre!
Pezsgőn vett szerelmek csillanó reménye!
Szégyenlős férfiasságom túl kemény-e?
Menekülni vágyva a szülői házból,
vidéki hangulatot árasztó gyászból.
De anyám mindig, mindenhová elkövet.
Olyan velem, mint egy utazó nagykövet.
Állandóan feljön minden másnap hozzám,
kijózanodva öblös-ködös frászt hoz rám.
Itt sem marad hát mellettem meg egy nő sem,
Hiába keresem őket oly nagy bőszen.
Így történt hát, hogy megkértem én jó anyám,
ne jöjjön többet, mert nem lesz senki arám.
Rám nézett mélyen, s bölcsen azt mondta ekkor,
”Isten veled, szavam ne feledd majd egykor,
ha magányodban egyedül maradsz fiam!”
Azzal itt hagyott, és én néztem, hogy mi van.
A gyros számban rágóssá vált hirtelen,
azóta lettem teljesen bús, hitetlen.
Kijövök mindig a vasútállomásra,
Nézek távol, nem tudok gondolni másra.
Emlék plédet terítek a padon alám,
és csak várom, hogy mikor jő újra anyám.
Tekintetem a nagy-nagy semmibe mered,
hol köd foszlik, s a múló tél után ered.

2006-03-23





(272 szó a szövegben)    (704 olvasás)   Nyomtatható változat


blue: (03-30-2006 @ 01:30 pm)
Versed olvasása közben nagyon-nagyon mosolyogtam, itt a szögedi panellakásom negyedik emeletén, na és most mit ragozzam, tetszett versed! egy szögedi boszika

Angeli: (03-30-2006 @ 02:01 pm)
Ez szupeeeeer! Nagyon jót mulattam Ödönke!

Anna1955: (03-30-2006 @ 02:25 pm)
Kedves Ottó, jót somolyogtam Ödönke problémáján. Nagyon jót tett most versed, kell a vidámság, a derű. Rád ebben lehet számítani..:))))))

Zsuka49: (03-30-2006 @ 06:26 am)
Nagyon jóóóó!!!! Igazi Somanos vers. Tetszik a ritmusa, a rímek benne, a fanyar humor. Jó, gratula: Zsuzsi

soman: (03-30-2006 @ 07:52 pm)
blue :) Köszi Gaby! Na jó, megmondom őszintén, eszembe jutottál írás közben, mert emlékeztem ám, hogy szögedi boszi vagy!

prayer: (03-30-2006 @ 07:53 am)
Kézcsókom édesanyádnak! Most kiderült, honnan örökölted a humoros oldalad. És a sajgó szivü epedőn remegőt, a mélabús somant, az kitől? Már bizton állíthatom, hogy Te egy külön műfajt alkotsz az irodalom palettáján. Gratulálok! Csavaros eszeddel lebilincselsz!

soman: (03-30-2006 @ 07:54 pm)
Angeli:) Ödönke újra jelentkezik! Hahó!

soman: (03-30-2006 @ 07:56 pm)
Anna1955 :) Hiába próbáltam ködösíteni a dolgot, Ödönke azért nem oly ködös. Köszönöm, hogy itt jártál Anna!

soman: (03-30-2006 @ 08:21 am)
Zsuka49 :) Köszönöm Zsuzsi! Már ezért megérte ezt is megírni. Tudom, hogy e vers által nem fogok bekerülni a halhatatlanok közé (sajna, objektív értékítéletem szerint a többivel sem), de ha egy kis fanyar mosolyt sikerült arcodra csenni, akkor nem volt hiábavaló a ver.4.

soman: (03-30-2006 @ 08:29 am)
prayer:) Kedves Zoli! Még szavaidon hízlalom szemeim, de bizton állíthatok egy-két nem titoknak minősülő tényt; nem vagyok szegedi, fehérvári kölökként kerültem e szédült világra, s édesanyám, ki nemsoká 76 éves lesz - Isten éltesse még soká - egyáltalán nem ily természet -, a utolsósorban én sem vagyok Ödön, bár tény, hogy e név már többször megihletett. Ellenben fantáziálni nagyon szeretek, és néha nincsen határa bennem a képzeletnek. Köszönöm véleményed, mellyel nagyon megtiszteltél, bár, hogy külön műfaj lennék, az csak annyiban igaz, hogy nem röstellek néha oly dolgokat papírra vetni egy vers féleségbe, melyeket mások a köznyelvben használnak, vagy sehol, vagy titkos vágyaik kimondatlan szegletében. Különben is, nem több ez, mint kacska rímek halmaza. S nem vagyok álszerény, de éltet még a ködös remény.:-)

andika: (03-30-2006 @ 09:11 am)
nagyon jóóóó és köszike egy kis mosolyt csempésztél az arcomra :-)

LEKA: (03-30-2006 @ 09:51 am)
Szia Soman! Hozzád érdemes betérni. Valamivel mindíg meglepsz, feldobsz. Hát ezzel most nagyon:)))) Szeretem, amikor így belelendülsz... Éva

soman: (03-30-2006 @ 09:59 am)
andika :) Szívesen, s én köszönni tudom csak, hogy olvasol!

soman: (03-30-2006 @ 10:02 am)
LEKA :) Szia Éva! Lendületem most visszafogtam, ezennel elfújtam a ködöt gondolataim mögül, véget vetve szenvedéseiteknek! Köszönöm! Üdv; Ottó

Lacoba: (03-30-2006 @ 11:21 am)
Különös megközelítés Ottó, ez fogott meg. Köszi!

soman: (03-30-2006 @ 11:45 am)
Lacoba:) Én köszönöm, hogy olvastál Laco bá! Hogy különös megközelítés? Hát hogyne! Én az ilyen ziccereket nehezen tudom kihagyni, ha számra tolul a fene köd - feneköd párosítás. Egyébként még lenne pár tekervényes megközelítésem a köddel kapcsolatban, de ígérem, hogy magamba fojtom. :-)

vp_rozika: (03-30-2006 @ 11:54 am)
Szia Ottó! Nem tudom, mennyi valóságtartalma van a poézisednek, de az jár a fejemben, milyen igaznak tűnik az elméletem, mindenkit életében kell megbecsülni, szeretetünkkel körülvenni, nem halála után a temetőbe rohangálni. Lassan összegyűlik egy csokorra való ezekből a Népballadáidból? Pontosan nem tudom a műfaját, de jól csinálod. A "köd" c. verseid közül rövidsége ellenére is az első tetszett a legjobban. Rövid volt, de annál többet mondott. Gratulálok mind a négyhez, Rozika

soman: (03-30-2006 @ 12:12 pm)
porozi :) Köszönöm Rozika, szavaid nagyon sokat jelentenek nekem! S jól tudom, hogy amiket mostanság alkotok, talán nem többek poénosnak képzelt csasztuskáknál, de hát, ez van. Más a hangulatom, mint régen volt, amikor négysorban megírtam azt, mit most negyvenben sem tudnék. Ennek a versikének semmi valóságalapja sincsen, minden képzeletem szüleménye, mint ahogy a legtöbb más, hasonló témájú írásom. :-) Ottó

  

[ Vissza: soman - Somogyi Ottó | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds