veva: (11-09-2006 @ 01:19 pm)

JajTeOttó!!! :) Nekem a vidám, játékos versek ugyanúgy a szívügyeim, mint a lelkizősek! Csakhát Tőled ilyet kevesebbet olvasok. Nooo! :))

soman: (11-09-2006 @ 01:57 pm)

pacal2:) Szia Laci! Megfogalmazni lehet jobban, de a soman pillanatnyi elmeállapotától ennyire futotta! :-) Üdv; Ottó

zsuka49: (11-09-2006 @ 05:12 pm)

Nagyon tudsz Ottó, nagyon!!! Azért kiváncsi lennék, vajon ehhez a versedhez mit szólnának a szüleid????:)) Zsuzsi

piroman: (11-09-2006 @ 07:45 am)

Csodálatos.

Eroica: (11-09-2006 @ 08:18 am)

Ottó, nagyon szép vers. Kérges tenyere talán bennem is elmúlt időket idéz. Olyan őszinte szeretettel írtad! Gratulálok! Erika

zanzaa: (11-09-2006 @ 08:22 pm)

Gyönyörű-mese-csodaszép! Fejet hajtva gratulálok.

tokio170: (11-09-2006 @ 09:13 am)

Soman, Ottó...Te egy varázsló vagy... Sok sikert, bár ha múlik a hangulat, és csökken a térfogat; mindőnkre vár a be nem telt sírkert, mint métely a díszhely, varázs hiánya, anya meg lánya...Elkelt, elment talánya...(meghatódtam magamtól) Szúrok egy lándzsát, a bíborszín -nagy- imázsát.

Netelka: (11-09-2006 @ 09:21 am)

Igen, beszéljetek! Te ebben a versben mindent elmondtál - nem hiszem, hogy süket fülekre találna. Megejtően őszinte, szép, komoly sorok.

persecuted: (11-09-2006 @ 09:44 am)

Megrendítően szép:)))))) Versszobor:)))))))

soman: (11-09-2006 @ 09:48 am)

piroman :) Már ezért megérte.

soman: (11-09-2006 @ 09:49 am)

Eroica :) Köszönöm Erika! Ezt valóban belülről írtam meg, régóta volt egy verstöredékem, amit most befejeztem.

soman: (11-09-2006 @ 09:54 am)

tokio170 :) Minden bíborlándzsa átka, a skalpgyűjtő rovátka...s látod, nem csak anya-lánya kapcsolat foglalkoztat, hanem az apai szeretet kinyilatkoztatása is, mely őhozzá engem közelebb hozhat...

soman: (11-09-2006 @ 09:57 am)

Netelka :) Próbáltam már beszélni...nekem nem sikerült. Talán én másképpen tudok viszonyulni saját gyermekeimhez...Pedig szeretem őt, s tudom, ő is szeret, csak nem tudjuk kimondani.

soman: (11-09-2006 @ 10:01 am)

persecuted :) Marika, nagyon örülök neked! Azt nagyon sajnálom, hogy ritkábban látlak, mint régen.

hori: (11-09-2006 @ 10:22 am)

Szülőről nehéz verset írni. Én csak egyszer tudtam. Megrendítettek soraid! Szép, nagyon!

soman: (11-09-2006 @ 11:01 am)

hori :) Egyszer lerajzoltam őket. Valami csoda folytán eléggé jól sikerült grafitrajzok lettek. Büszkén mutattam meg nekik. A reakciót nincsen szívem ideírni. Ezt csak azért írtam le neked, mert azóta bezárultam feléjük az olyan dolgaimmal, ami esetleges művészi hajlamaimról szól. A múltkor mégis kicsúszott a számon anyámnak a telefonban; fellépünk a színjátszó körrel a Művészetek Völgyében. Persze, mit kérdezett egyből? Hogy mennyit fizetnek érte. Kicsit eltértem a témától, de valahol ez is idevág. Jó mélyen. Sajnos.

Xiam: (11-09-2006 @ 11:09 pm)

ez igen.

veva: (11-09-2006 @ 11:12 am)

Az én szüleim is zákózottak voltak. Örökre eltettem emlékbe, amikor egyszer Apuból kicsaltam a "szeretlek" szót! Kívánom Neked is! A versed meg? Nagy öröm volt olvasnom ezt a mélységeset!

soman: (11-09-2006 @ 12:10 pm)

veva :) Tudom, hogy nem arra akartál célozni, hogy az írásaim általában nem "mélyek", de én a felületesebb tartalmú, csasztuska szerű fricskáimat is bevállalom, úgysem tudok kivetkőzni (ilyen formában nem is akarok) magamból...Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a versféleség! (Lelkemnek mára ez elég eleség.) :-)

pacal2: (11-09-2006 @ 12:42 pm)

Szia! Ennél jobban megfogalmazni, talán nem is lehet ezt.. Örülök, hogy olvastalak! pacal(Laci)

Angeli: (11-10-2006 @ 01:34 pm)

Gyönyörű vers.

vp_rozika: (11-10-2006 @ 03:00 am)

Szia Ottó! Versed megindítóan szép! A tartalom, a forma erősíti drámaiságát. Kár, hogy édesapádnak a kemény fizikai munka nem csak a tenyerétt, de a szívét is megkeményítette. Szép, hogy nyitsz feléje! Nagyon helyesen tetted, te vagy a fiatal, neked kell megbocsátónak lenni. Azért egy dolgot megtanultál a viszonyulásából, neked nem szabad a példáját követni! Merd is mindig kimondani, kimutatni gyerekeid felé a szereteted! Meglátod, kamatostól kapod majd vissza! Megható versedhez gratulálok! Rozika

soman: (11-10-2006 @ 05:22 pm)

Angeli :) :-) Ez itt az öröm jele!

soman: (11-10-2006 @ 06:40 am)

zsuka49 :) Mit szólnának hozzá a szüleim? Phuú...Tudod, nemrég volt az 50. házassági évfordulójuk. Írtam nekik egy nagyon személyes, hosszú köszöntőt. Aztán az ünnepségen persze nem olvastam fel, mivel nem akartam, hogy lúdbőrös legyen a hátam. Otthagytam inkább nekik egy boritékban, mikor elváltunk. Azóta sem reagáltak rá semmit. Hát ezért nem fogják ezt sem soha elolvasni. Mások vagyunk. Őket a tévé sorozatok éltetik, engem más. Persze, ez semmit sem befolyásol abban, hogy nagyon szeretem őket.

soman: (11-10-2006 @ 06:42 am)

zanzaa :) Köszönöm zanzaa, elismerésed jól esett!

soman: (11-10-2006 @ 06:44 am)

Xiam :) Igen, jól mondod Ibi, ez nem egy nem, ez egy igen, amiből hiába lesz nem, akkor is igen. Örülök, hogy itt jártál.

soman: (11-10-2006 @ 06:51 am)

porozi :) Szia Rozika! El sem tudod képzelni, mennyire örülök neked! Ezért tényleg megérte megírni ezt a verset. Azért nehogy félreérthető legyenek az eddig elhangzottak, nagyon szeretnek ők is engem, amit tőlük tellett, megkaptam mindent, csak annyiról szól a történet, hogy édesapám nehezen tudja kimutatni az érzelmeit. Nem tudom, mikor beszéltünk egymással kettesben öt percnél hosszabban. Persze, mivel baj van a hallásával, nem egyszerű vele kommunikálni, de ez csak egy része a magyarázatnak. Jól mondod, a legnagyobb tanulság számomra az, hogy igyekszem a gyermekeimhez másképpen viszonyulni, elkerülni egy olyan kapcsolatot, ahol a szavak elbújnak a tettek mögé. Igenis, néha muszáj kimondani! Nagyon köszönöm, hogy olvastál Rozika! Ottó

LEKA: (11-11-2006 @ 02:50 pm)

Csodállak, hogy így feltártad lelked fájó bugyrát. Bizony az apák elég kemények az érzések terén.Azt gondolják - mert őket is így nevelték - hogy attól gyengébbé válnak, ha kimutatják érzéseiket, szeretetetüket. Félnek, hogy ha szeretnek, már nem tudnak szigorúak, erősek lenni. A lényeg, hogy Te tovább léptél, és ezért minden elismerésem. A kisfiad látva, és ahogy vele bántok, mindent elmond. Ti valóban szeretitek a gyereket, és szeretettel nevelitek. Versedhez, kinyilatkozásodhoz gratulálok! *Éva*

Fata_Morgana: (11-11-2006 @ 08:38 am)

Erre a versre szavaztam, hogy tetszik, az nem kérdéses. A hsz-ekben rengeteg magyarázatot találtam, idemásolom a számomra legfontosabbat: "Őket a tévé sorozatok éltetik, engem más. Persze, ez semmit sem befolyásol abban, hogy nagyon szeretem őket." Tudom, hogy így van. Azt is, hogy a legtöbb vers nem azért születik, hogy rímelve beszélje el az ember a mondanivalóját, hanem mert nincs más lehetőség, a gondolatok megtalálják az utat maguknak. A szüleid helyett olvassuk mi a verseid kedves soman, és hálával gondolunk Rájuk Érted. :)

soman: (11-12-2006 @ 07:15 am)

Fata_Morgana :) Egészen meghatódtam tőled Fata. Sejtettem, hogy neked ez a vers tetszeni fog és nagyon vártam a véleményedet. Ritkán szoktam ilyen jellegű verset írni, mivel az erős rímű, szabályos szótagszámú versek vonzanak inkább. De valóban, most úgy éreztem, hogy ez a forma adja legjobban vissza saját érzelmeimet. Köszönöm szavaidat!

soman: (11-12-2006 @ 07:18 am)

LEKA :) Szia Éva! Sokszor írok olyan verseket, amelyben csak a gondolat az enyém, de nagy része fikció. Máskot pedig hajlamos vagyok arra, hogy kitárjam bensőmet, mint most is. Nagyon-nagyon köszönöm elismerő szavaidat! Ottó