Cím: Megkövülten
Szerző: soman - Somogyi Ottó
(05-08-2007 @ 05:39 am)
:
Aznap fénytelen volt tekintete,
áthatolt rajtam, valahol tarkóm
és a fal között, mint vad remete
rejtőzött, pedig írisze volt narkóm.
Elmondhatom-e süket falaknak
a nemszeretem percek lihegését,
grimaszmosolyát a tüköralaknak,
a csúfos dalok skandáló egészét?
Tompa moraj tép szét - belül vacog,
feszesre faragott arca most hallgat,
trillája némán, fojtva, magában csacsog,
kedves szava távolból jajgat, csak jajgat,
szüntelen - szemtelen - hangtalan.
Aznap megkergült a szó, a mondat,
magára hagyta az állítmányt az alany,
megcsonkult szó lett rag nélküli toldat.
Nemszeretlek! Visszhangzott minduntalan.
Szobámba zár a végső perc, a pillanat,
utoljára csillan arcán a megszűrt fény,
aztán ellibben, mint késett gyorsvonat,
magamra maradok peronomon - én,
és a magány fojtogató, gonosz lidérce.
Tükrömben látom újra a torz iszonyt,
bénán tátogok, ez gőgös fájdalom mérce,
Viszont - vitáznék tovább - viszont,
de mint kőszoborrá váló halványuló alak,
magukba szippantanak a sziklafalak,
és a ködfüggönybe zárt horizont.
2007-05-03
(147 szó a szövegben) (714 olvasás) 
Lacoba: (05-08-2007 @ 03:04 pm) Szép, nagyon elgondolkodtató vers Ottó.
bla: (05-08-2007 @ 04:10 pm) Kitűnő, igen tetszett!
102: (05-08-2007 @ 04:27 pm) hihetetlen erejü történetmondás, szóbüvészkedés, a végére lecsapott zongorafedél. nagyszerü, jó Somanom! bármi is a háttér, ez a vers nagyszerü... nagy üdv, százkettes
lena1: (05-08-2007 @ 04:38 pm) Csodaszép vers, kedves Soman, mintha éreznéd a gondolataim. Puszi.Lena
Captnemo: (05-08-2007 @ 05:38 pm) Igen! Már első olvasásra is tetszett! Gratulálok! Nagyon jó ez a versed is!:)
soman: (05-08-2007 @ 06:10 pm) Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki versemhez eltévedt. Főleg annak, ki hozzászólásával megtisztelt. Kamaszkoromból ástam elő egy régi, gyönyörű szerelem régi emlékképének utolsó kockáját, hogy aztán gépre vessem mostani gondolataimat. Úgy látszik, még él bennem, pedig milyen régen volt!
mango: (05-08-2007 @ 07:00 pm) Nagy vers, Ottó!
Eroica: (05-08-2007 @ 07:21 am) Elkerülte a figyelmem ez a vers? Pedig olyan fájdalmas, olyan gyönyörű! A rímek is sajognak, és a szívem is, ha a valóság szülte alkotásodat. Szeretettel: Erika
piroman: (05-08-2007 @ 07:50 am) Döbbenetes erejű vers. Nagy gratula: piro.
Morci: (05-08-2007 @ 07:51 am) Annyira átérezhető, átélhető, annyira enyémnek tudtam érezni, ezért is szavaztam rá , csodálatos..
Netelka: (05-08-2007 @ 08:46 am) Megrendítő sorok, Ottó. Bekebeleztek ezek az erős képek, jelzők. A vershez gratulálok!
Nefelejccss: (05-08-2007 @ 08:47 am) Fájdalmasan gyönyörű... Egyenlőre megszólalni sem tudok, annyira a hatása alatt állok..
Gratlálok. Szeretettel: Nefi
prayer: (05-08-2007 @ 09:29 pm) Tudtam, ha jössz, annak súlya van!
szemilla: (05-08-2007 @ 09:54 am) olvastam...
tokio170: (05-08-2007 @ 10:14 am) Ottó... versenybe, csak ripsz-ropsz - ekkorát...? Kár, hogy nem szavaztam.:((( Hali, *5-ös pacsi!
hori: (05-08-2007 @ 10:55 pm) Úgy látszik, kellenek az ilyen nemszeretem-nemszeretlek-percek, mert ezekből "táplálkozik" a költő. Aztán mit érne az élet szenvedés nélkül? Ha mindig minden sikerülne, úgy, ahogy elképzeltük. Nem is lenne ember, az ember. Remek vers ez Ottó, továbbgondoltat.
mickey48: (05-09-2007 @ 10:58 am) Hihetetlen erőt sugárzó, igazi szuggesztív vetítés - végignézhető történet - idevarázsolt valóság...
soman: (05-10-2007 @ 06:32 am) Köszönöm mégegyszer mindenkinek! Bizalmatok erősíti hitem.
|
