[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 55
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 55


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Piszkos Pedro, a vadnyugat réme
Szerző: soman - Somogyi Ottó
(11-13-2007 @ 06:57 am)

:
Piszkos Pedro, a vadnyugat réme

Rádiójáték

 

 

Szereplők:

 

Kocsmáros Fred
Lavór Ted
Piszkos Pedro
Jim
Mary
Lotti
Lili
Seriff

 

 

Kocsmáros Fred:

-         Heee?

Lavór Ted:

-         Heee?

Kocsmáros Fred:

-         He!

Lavór Ted:

-         Na, mondhatom, szép egy ivó ez! Bejön a vadnyugat ártatlan gyermeke, aztán úgy fogadják, hogy… he!

Kocsmáros Fred:

-         Lavór Ted, ne csináld itt nekem a lyukas agyad, mert úgy átlövöm a coltommal, hogy a fejfádra már Szitás Ted lesz írva! Egy aranyásóhoz úgyis jobban illene az a név. Ide jársz évek óta, muszáj ezt minden nap eljátszanod? Mondjad már, hogy mit akarsz, ne rabold a drága időmet!

Lavór Ted:

-         A drága idődet? Örülhetsz, ha valaki betér ebbe az isten háta mögötti koszos lebujba! Na jól van Kocsmáros Fred, lássuk csak, mid van?

Kocsmáros Fred:

-         Lavór Ted, tudod jól, hogy itt csak whiskyt kaphatsz. Ne hozz ki a sodromból!

Lavór Ted:

-         Jól van na, Freddie boy! Akkor a szokásosat kérem!

Kocsmáros Fred:

-         Egy üveg whisky rendel. Ez már tiszta beszéd.

 

Ajtónyikorgás, csend.

 

Kocsmáros Fred (súgva):

-         Hát ez meg ki a nyavalya? Láttad már ezt a csúf cowboyt, Ted?

Lavór Ted:

-         Nem, még soha Fred, de nagyon félelmetes. Úgy néz ki, mintha maga Piszkos Pedro lenne. Csak ez félszemű, meg cafrangos fülű. Az orráról már nem is beszélek.

Kocsmáros Fred:

-         A nagyhírű, körözött rablóbandita? Hát, nem tudom. Piszkosnak elég piszkos, meg randa is, az már szent.

 

Csizmakopogás, széknyikorgás.

 

Piszkos Pedro:

-         Whiskyt!

Kocsmáros Fred:

-         …genis. Egy whisky rendel.

 

Üvegkoppanás, csobogás, nyelés.

 

Piszkos Pedro:

-         Ehhh, ez jólesett.

Kocsmáros Fred:

-         Egészségére! Elég viseltesnek tetszik az úr. Messziről jött?

Piszkos Pedro:

-         Jimmyt keresem.

Kocsmáros Fred:

-         Jimmyt?

Piszkos Pedro:

-         A Jimet.

Kocsmáros Fred:

-         No, akkor nem kell messzire mennie. Megtalálta! Itt van közel, Lavór Ted jól ismeri, a legjobb cimborája!

 

Széknyikorgás, dobbantás.

 

Lavór Ted:

-         Mit akar tőlem az úr? Vigye már arrébb azt a fene nagy mordályt a bordáim közül. Engem mindenki csak Lavór Tedként ismer, de anyámra esküszöm, nem hallottam én még soha a maga Jimmyjéről! Kérdezze meg Kocsmáros Fredet, ha nem hiszi.

Piszkos Pedro:

-         Úgy?

Kocsmáros Fred:

-         Úgy. Tegye el a stukkert idegen, mielőtt betoppan a seriff.

Piszkos Pedro:

-         Akkor hol van Jim?

Kocsmáros Fred:

-         Hol van, hol van? Mi csak egyféle Jimet ismerünk, akit Beamnek hívnak. Éppen azt issza az úr is. Jim Beam!

Piszkos Pedro:

-         Velem ne járassa a bolondját, mert kő kövön nem marad ebben a hodályban!

 

Ajtónyikorgás.

 

Mary:

-         Lányok, elegem van ebből a koszfészekből.

Lotti:

-         Hát, igen Mary, nem is tudom, miért ide jöttünk dolgozni. Semmi forgalmunk nincs ezen az átkozott helyen.

Mary:

-         Pedig ennél lejjebb már nem mehetünk a tarifával lányok. Egy satnya csirkéért nem fogom senkinek sem a büdös testét, meg az izzadt, whiskygőzös leheletét eltűrni.

Lili:

-         Csitt lányok! Mary, Lotti, látjátok azt a sármos idegent?

Lotti:

-         Lilikém, mondtam már, hogy romlik a látásod? Az inkább sáros, mint sármos, de azért nézzük meg közelebbről lányok. Húú, ez igen randa! Félszemű, félorrú…te jó isten! Az egyik füle is hiányzik!

Lili:

-         De szép nagy cowboykalapja van. Vajon mit takar?

Mary:

-         Hello szép idegen! Mondd csak, mi szél hozott téged erre?

Lili:

-         Hej, cowboy, lazíts már egy kicsit! Nagyon feszültnek látszol!

Lotti:

-         Meghívsz egy italra, szépfiú?

Mary:

-         Kérsz egy kiadós masszírozást, a la Mary módra?

Piszkos Pedro:

-         Ti csak ne mérjetek nekem semmit! Jimit akarom!

Lotti:

-         Tudtam én ránézésre, hogy ez afféle… Hűűű, de meleg van itt ma lányok!

 

Ajtónyikorgás.

 

Lili:

-         Hello Jim! De rég láttalak!

Piszkos Pedro:

-         Jiiiim!? Fel a kezekkel!

Lavór Ted:

-         Na, azt hiszem, én megyek, „hendszappolás” esete áll fenn. Kocsmáros Fred, írd a többihez.

Mary:

-         Lányok, menjünk mi is, mielőtt minket is megszapulnak.

Piszkos Pedro:

-         Állj! Visszaül. Senki nem megy sehová.

Lavór Ted:

-         …genis kérem, csak nyugalom, én már vissza is ültem a helyemre, csak ne hadonásszon itt az úr a coltjával!

Jim:

-         Áááá, Piszkos Pedro! Mi újság cimbora? Rég láttalak. Eléggé csapzottnak tűnsz…

Piszkos Pedro:

-         Rég láttál, mi Jimmy fiú? Utoljára ott hagytál a semmi közepén nyakig a homokba temetve.

Jim:

-         Nyugi Pedro, csak ártatlan tréfa volt az egész, különben is látom, megoldottad a dolgot.

Piszkos Pedro:

-         Csak semmi hírtelen mozdulat Jim! Emeld magasabbra a praclidat, mert még túl korán talál elsülni a coltom.

Mary:

-         Az bizony nem jó egy férfinál…

Piszkos Pedro:

-         Kuss lotyó!

Mary:

-         Kikérem magamnak ezt a beszédet! Én kérem úrinő vagyok.

Kocsmáros Fred:

-         Persze Mary drága, de miért nem mindjárt az angol királynő?

Piszkos Pedro:

-         Még egy hang, és mindenkit szitává lövök!

Lavór Ted:

-         Én kérem tisztelettel, jobban szeretnék Lavór Ted maradni!

Jim:

-         Beszéljük meg öregfiú! Csak semmi hírtelen felindulás Pedro! Te is beláthatod, hogy muszáj volt akkor kicsit megleckéztetnem téged.

Piszkos Pedro:

-         Megleckéztetni? Nem vagyok én holmi tanonc, hanem Piszkos Pedro, a vadnyugat hírhedt banditája!

Mary:

-         A rémes jobban illene…

Piszkos Pedro:

-         Elegem van! Mindenből elegem van! Véget vetek mindennek, de legelőbb veled végzek Jim!

Jim:

-         Egy kicsit várjál még Pedro, viszket a hónaljam. Megvakarnád Lili? Tudod, ahogy szoktad, én nem merem leereszteni a kezem. Úgy, jóóó, most kicsit lejjebb…ááá.

Piszkos Pedro:

-         Elég ebből! Te kis szajha, veszed ki a kezed a nadrágjából! Jim! A bolondját járatod velem megint, mi?

Jim:

-         Pedro öregfiú, ezerszer megmondtam neked, hogy mielőtt bankot akarsz rabolni, legalább térképezd fel a terepet. Ez mindig a te dolgod. Erre mit csinálsz? Fényes nappal berontasz stukkerrel a bank helyett a seriff irodájába! Még jó, hogy le tudtunk lépni.

Piszkos Pedro:

-         Lelépni? Persze, egy golyóval a hátsómban… Akárhogy is, azt nem érdemeltem meg, hogy galádul beásol a homokba.

Lotti:

-         Hm, kicsit homokos maradt az úr…

Jim:

-         Semmi baj Pedro, hisz kiszabadultál!

Piszkos Pedro:

-         Kiszabadultam? Min mentem keresztül addig!

Jim:

-         Mi történt a szemeddel Pedro?

Piszkos Pedro:

-         Az egy keselyű volt.

Mary:

-         És mi lett a keselyűvel? Én kérem, szeretem az állatokat!

Piszkos Pedro:

-         Megettem!

Lotti:

-         Fúj!

Jim:

-         Aztán mi történt, Pedro? Mondjad, már kezd fáradni a kezem. És az orrod?

Piszkos Pedro:

-         Magasabbra a mancsokkal! Hogy mi történt? Az orromat egy prérifarkas harapta meg.

Mary:

-         És mi lett a prérifarkassal? Azt is megette?

Piszkos Pedro:

-         Azt csak megharaptam, mire eliszkolt.

Jim:

-         És hová lett a füled Pedro?

Piszkos Pedro:

-         Visszajött a kojot párja…

Kocsmáros Fred:

-         Már bocsánat, hogy beleszólok az urak beszélgetésébe, de itt minálunk az a szokás, hogy pisztolyt még csak-csak viselhet az idegen, de kalapban lenni több, mint sértés, ha nem bánja az úr, akkor leveszem a fejéről…

Lili:

-         Jézusom! Ez több, mint kopasz!

Piszkos Pedro:

-         Igen, három nap után rám találtak az indiánok és élve megskalpoltak!

Jim:

-         Még mindig jobb, mint halva…Szó, mi szó, elég rútul nézel ki Pedro.

Piszkos Pedro:

-         Velem ne tréfálkozz Jim, te vagy az oka az egésznek!

Jim:

-         Áruld már el végre Pedro, hogy ki ásott ki végül a homokból?

Piszkos Pedro:

-         Azt nem tudom, az arcát nem láttam, de míg élek sohasem felejtem el. Egyszer, mintha seriff csillagot láttam volna megcsillanni a nap fényében, de már nem emlékszem pontosan, hátulról ásott ki az alávaló csirkefogó!

Jim:

-         Csirkefogó? Hát így beszélsz a megmentődről, Pedro? Utána mi történt? Csak nem kioperálta a golyódat?

Piszkos Pedro:

-         Erről inkább nem beszélek…

Jim:

-         Már csak egy dolgot árulj el Pedro: Miért állsz ilyen görnyedten?

Piszkos Pedro:

-         Mondtam már, erről nem beszélek.

 

Ajtónyikorgás.

 

Kocsmáros Fred:

-         Hello seriff! Éppen jókor jött!

Piszkos Pedro:

-         Ez a jelvény olyan ismerős…

Seriff (nagyon vékony hangon):

-         Csá Freddie boy, háj fiúk-lánykák, helloka mindenkinek! Mi folyik itt? Áááá, te is itt vagy, te kis édes Pedroka, te, te rosszfiú…

 

 

 

 

Vége





(1100 szó a szövegben)    (692 olvasás)   Nyomtatható változat


gomolya: (11-13-2007 @ 02:26 pm)
Így igaz: a szerepeket játszó színészek helyes megválasztása nyerő húzás lehet. Valójában lutri, viszont szerencsés kézzel is bele lehet húzni. Nem minden színész alkata (habitusa, kvalitása) teszi viselőjét komikus, nota bene: kabarészerep eljátszására alkalmassá, ehhez is külön érzék, no és nem kevés gyakorlat szükségeltetik. Ami a közönséget illeti: ha nem egyedi, egyszeri előadásról van szó (az esetek többségében nem), hanem szériát képez az előadás, sajnos nem lehet előre kalkulálni azzal, hogy én ilyen meg amolyan publikumra "lőttem be", "hegyeztem ki" a színművet, a bohózatot, kabarét, hangjátékot... Mert ha még nagyjából el is találod, kik tódulnak egy szerző és egy darab címe, szereposztása láttán az előadásra, adott napi hangulatukat akkor sem vagy képes belőni. Lehet, hogy borult időben érkeznek, lehet, hogy aznap reggel áremelkedésről tudósítottak a médiumok, lehet, hogy árvíz fenyegeti a települést, de lehet, hogy valami botrány van kirobbanóban, melynek hírét vették - ez mind-mind rizikófaktor, érdemben kihat az előadás hangulatára, pontosabban a közönség éppeni befogadókészségére. Itt lép be a jó színész, a szakmájaértő, gyakorlott aktor, aki képes ráérezni a miliőre, a nézőtéri hangulatra, ami fogadja, s ahhoz hajlítja a szerep hangnemét, ahhoz igazítja nonverbális eszközkészletét: gesztusait, grimaszait, mimikáját, olykor sokatmondó szüneteit, kiáltó hallgatását. Értő kezekben minden arannyá lesz, bár lehet, az improvizációs kényszer révén nem pont arra fut ki a darab, amit a szerző eredetileg elképzelt. Egy a lényeg: az előadók éppúgy, miként a hallgatóság is, jól érezze magát, nevessen, mosolyogjon, nagyokat derüljön. Mint magad is kitérsz rá: egy színpadi produkció az nem ankét, nem szimpózium, pláne nem szeminárium, ahol szájbarágunk valamit, nehogy már üres kézzel távozzék a nagyérdemű a pénzéért. Élvezniök kell, amit látnak, hallanak. Ha pedig emellett még épülnek is általa, az külön hozadék.

AngyaliAndi: (11-13-2007 @ 08:04 pm)
Kiváncsian várom az előadást!:)))))))) Puszi!

Anna1955: (11-13-2007 @ 08:33 pm)
A karácsonyi talin szeretném ha előadásra kerülne ez a mű...:)))) A lehetséges szereplők gyülnek a topikban, kérlek találd ki, ki kit játszon el...:))))

piroman: (11-13-2007 @ 08:46 am)
:))))

Angeli: (11-13-2007 @ 09:24 am)
:-DDD Most is tetszik.

soman: (11-13-2007 @ 10:31 am)
Nekem is! Akkor is, ha majdnem egyedül vagyok vele! Köszönet az olvasást!

blue: (11-13-2007 @ 11:34 am)
Olvastam itt is, ott is...)))

gomolya: (11-13-2007 @ 11:49 am)
Jópofa. Jól összehoztad, a helyzetkomikum szépen építkezik, életszerű is, és rendesen ülnek a poénok. Épp csak élőszóban elhangozva hamarább üt és enyészik is aztán el a csattanó, ergo kurtább, rövidebbre fogott beszólásokkal kellene operálni - főképp a végső csattanónál. A befogadó közeg reakcióideje jelen esetben egészen más, mint szövegolvasásnál... Klasszikus példája ennek, mármint hogy miként is szokás ezt megoldani, a Szilágyi-Kern féle Halló, itt vagyok! paródia záróakkordja. "Drága asszonyom!" "Édes Jánosom, nem vagyok én aszony..." "Bocsánat: kisasszony!" "Nem, ne szólítson így..." "Hát hogy szólítsam?" Jánoskám, én... ccc... Nem haragszol, hogy tegezlek?... Én neked egyszerűen Józsi vagyok." Hát így valahogy. A slusszpoén az valami merőben váratlan fordulatot hoz: egy odavetett szó, legfeljebb egy félmondat teszi, amely valósággal arcba vág, főbe kólint és letaglóz, de egyben fel is szabadít minden feszültséget, személyes gátlást. A csavar a legvégére olyannyira triviális képlet, hogy már ez önmagában komikus. Nos, ez ennek a csínja. Nem könnyű mesterség, elismerem. De ha egyszer van rá készséged, a forszát már nem lehetetlen elsajátítani.

soman: (11-13-2007 @ 12:40 pm)
gomolya :) Köszönöm a tartalmas hozzászólást! Ezt már szeretem, amikor érdemben is történik visszajelzés, főleg egy hosszabb műnél. Amit említettél, ki fogom próbálni élőben, aztán ha kell, átírom, mivel ezzel a szösszenettel is vannak céljaim. Egyébként tényleg a legnehezebb dolog olyant írni, ami később élőszóban kerül előadásra. Hiszen rengeteget számít az egymás utáni párbeszédek pattogása, életszerűsége. Sokszor egy jó poén elcsúszhat a túlságos szájbarágóság miatt, ahogy te itt észrevételezted. Az sem utolsó dolog persze, hogy kik az előadók, hiszen egy jó színész a saját karakterével olyan plusszt adhat a darabhoz, amire talán nem is gondolt az író. Ez visszafelé is igaz. Írtam már pár darabot, rendeztem is, mivel van egy színjátszó társulatunk, így némi tapasztalatom van ebben a témában. Mikor írok valamit, mindig a szemem előtt lebeg, hogy milyen jellegű közeg lesz a közönség. Ez szintén nagyon fontos.

soman: (11-14-2007 @ 05:49 am)
Mégegyszer köszönöm MINDENKINEK a látogatást és az olvasást! (Gomolya: Nyilván azt nem lehet befolyásolni, hogy a kedves hölgy néző aznap menstruál-e, vagy keveset nyújtott a férje az ágyban, stb. :-)))) azt viszont igenis fontosnak vélem általánosságban, hogy a darab falusiak előtt lesz-e előadva egy tákolt népszínpadon, vagy a Nemzetiben.

Captnemo: (11-14-2007 @ 12:29 pm)
Itt is tecccik!:))

tokio170: (11-15-2007 @ 01:19 pm)
Fordulatos, láttató, bár nem túlságosan egyedi darab. Viszont így mindenkinek lesz róla bőven vizuális információja is. "a büdös testét, meg az izzadt, whiskygőzös leheletét eltűrni." Itt javítanám: A büdös, izzadt testét, meg a whisky-gőzös leheletét eltűrni (a lehelet nem izzad). Egyébiránt tetszetős, nevettetős történet, bár a magasröptűséget itt asszem nem érhetjük utol (az is be lett ásva a homokba, és faron lőve). XDDD

hori: (11-15-2007 @ 09:17 am)
Én valószínűleg csak felvételről fogom hallgatni (ha rögzítésre kerül egyszer), de kíváncsi vagyok. Ügyes munka!

  

[ Vissza: soman - Somogyi Ottó | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds