Cím: Ödönke és a szuronyos puska
Szerző: soman - Somogyi Ottó
(12-10-2007 @ 03:58 pm)
:
Épülő toronyházak között ment a grundharc,
galeriba tömörült sok kis pimasz kölök,
Ödönke volt közülük a legzsiványabb arc,
felnéztek rá, mikor kiáltott: "Nem tökölök!"
Az ellenség támadott a romos falon át,
botokkal verték vissza utcájukba őket,
sarki közértből loptak kenyeret, szalonnát,
lenézték a lányokat, fütyülték a nőket.
Vérre menő harcok során könnyen tört az orr,
de nem volt fájdalom, szakadt a vásott ruha,
kalandvágytól komisz gyerkőc csontja is beforr,
izgalmas csínyekben csak a gyáva volt puha.
Elcsent Románcot szívtak bokrokban lapulva,
a nagyobb vagányok fütykös versenyt rendeztek,
a vesztes is esélyt kapott egy óra múlva,
mikor a leggyorsabban ellőtt, s felharsant: "Nesztek!"
Egyszer, egy épülő tízemeletes alatt,
Ödönke talált egy régi, szuronyos puskát,
mindenki csodálta, dicső volt a pillanat,
kihívott rendőr szakította meg a mustrát.
Lihegve rohant a becses zsákmánnyal haza,
büszkén mutatta meg otthon fáradt apjának,
aki dicsérő szó helyett így kezdte: "Az a ...",
Ödönke pofontól repült ajtófélfának.
Nem tudta akkor, hogy fegyverért börtön járhat,
a rendszer mondott ellensége így is lehet,
a vörös csillagok mindig éberen várnak,
ki fegyvert rejteget, könnyen rács mögé mehet.
Mikor a háborús relikviát kidobta
a földszinti kukába a szomorú Ödön,
"elvtársi" fotóra felnézve halkan mondta:
"Már tudom, mért dús a szigor szemöldöködön."
(201 szó a szövegben) (707 olvasás) 
Eroica: (12-10-2007 @ 04:19 pm) Jó! Jó mosolygós,kedves Ödönke!:))
prince60: (12-10-2007 @ 04:59 pm) Ha verset akar írni az ember gyereke, azt így csinálja! Ennyi!
Lacoba: (12-10-2007 @ 05:10 pm) A kép, az igen. Ezt mondom Ottó; van itt üzenet. ;-))))
kiralylany: (12-10-2007 @ 07:56 pm) Ezen az ödönözésen annyira nem tudtam mosolyogni. Komoly dolgokba csöppent a kis komisz, hiába a régi hangnem. S a világ, Ödönke világa, mindig új arcát mutatja felém, tán épp azért mert soha nem voltam vásott fiúkölyök (vagy csak nem tudok róla?) :-)
AngyaliAndi: (12-10-2007 @ 08:53 pm) Ottó, te még a véresen komoly dolgokból is hülyeséget tudsz gyártani.:)))))))))))))) nagyon szeretem!:)))))))) Puszillak!
soman: (12-11-2007 @ 07:06 am) Ödönke köszöni az olvasást. Most valóban nem csupán mosolyfakasztó szándékkal tárta a nagyérdemű elé egyik régi történetét...
blue: (12-11-2007 @ 11:10 am) Mosolyra mindig szükség van.))))))
piroman: (12-11-2007 @ 11:29 am) :) Bejött nálam is!
|
