pumibu: (01-21-2008 @ 01:22 pm)
Ezt másképp nem lehet megírni:"a nagy leselkedő sarkunkban vicsorog,kitátott szájából bűzös nyál csorog".Az én édesanyám is hetek óta kórházban van.Mit mondhatnék?...Vígasztalódást kívánok.
szemilla: (01-21-2008 @ 02:12 pm)
kicsit mindig irigyeltem az ilyen kötődéseket....
Lyza1: (01-21-2008 @ 02:18 pm)
Kedves Ottó! ...Ilyen mélyen átélve, csak Te tudod visszadni a fájdalmat és a hiányt, amit a kedves személy elvesztése okozott!...Ezek gyógyíthatatlan sebek!...Átérzem bánatod!...
veva: (01-21-2008 @ 04:14 pm)
Érzem a sorokból áramló bánatot. Sosem múlik el teljesen, sosem! Néhány napja múlt tíz éve, hogy már Anyu sincs. Bár változik a fájdalom, de nem múlik el soha. Tudom, ez nem vigasztalás... - inkább erőt kívánok!
fenyecske: (01-21-2008 @ 04:41 pm)
Úgy olvastam, hogy magamban üvöltöttem a sorokat... ennél szebben lehet -e? Másképp biztosan. Ez gyönyörű...
Anna1955: (01-21-2008 @ 05:11 pm)
Drága Ottó! Bár tudhatnánk, hogy van ott világ, ahová mentek, bár tudhatnánk, hogy a fájdalom amit érzünk, csak nekünk fáj, bár tudhatnánk, hogy Ők, ott a végtelenben, örökre boldogok lehetnek...Bár tudhatnánk...
kiralylany: (01-21-2008 @ 05:17 pm)
Ez itt nem az okoskodás helye, csak a néma főhajtásé. De azt megteszem.
Samway: (01-21-2008 @ 08:19 pm)
a téma örök..és csodálatosan nyúltál hozzá...gratula...
Eroica: (01-21-2008 @ 08:21 pm)
Drága Ottó! Veled éreztem Gyönyörűen írtál róla.
prayer: (01-21-2008 @ 08:30 pm)
Te aztán tudsz játszani a szavakkal!
dionysia: (01-21-2008 @ 09:12 pm)
Elolvastam, de egyszerűen képtelen voltam írni hozzá. De hogy mit mondanék, azt úgyis tudod. És más is. Dio
Angeli: (01-21-2008 @ 12:03 pm)
Gyönyörű megemlékezés arról, aki a világon a legjobban szeretett. Sosem lehet igazán feldolgozni.
piroman: (01-21-2008 @ 12:14 pm)
Megrendítő. Az anyák halála: a gyerekek halála...
AngyaliAndi: (01-21-2008 @ 12:15 pm)
Fájdalmas, csodálatos, felejthetetlen. Méltón gyönyörű emlék. Puszillak!
lena1: (01-21-2008 @ 12:25 pm)
Látod, most két könnycsepp legördül, csorog az arcomon, versed üzenet odaátra, melyből zokog a fájdalom. Nagyon szép, kedves Ottó.
Szeretettel.Lena
a_leb: (01-21-2008 @ 12:44 pm)
Nagyon szép, sokatmondó vers, vagy inkább feljajdulás, soman. Gratulálok.
aLéb
erda: (01-22-2008 @ 04:53 pm)
Kedves Ottó! A hiányuk örök fájdalom... Átéreztem soraidat. Hidd el, tudom mit érzel..., sajnos már harminc éve tudom..., még gyerek voltam... Kívánok erőt, hitet, és írj, mert nagyon sokat adsz vele másoknak is.:) Üdv: Éva
soman: (01-22-2008 @ 05:31 am)
Nagyon köszönöm kivétel nélkül mindenkinek a hozzászólást e pár sorhoz. Nem gondoltam volna, hogy az IK-ban ennyi embert megérint....
fényesi: (01-22-2008 @ 07:15 am)
Időnk haladtával azt veszem észre, egyre többet simítom anyám karját, fáradt hátát.
Jó soman!
Ölelés és köszönet a szavakért, és az érzésért.
János
Morci: (01-22-2008 @ 09:05 am)
Talán van ott- más-világ. De ha nincs, akkor már hiába is kiáltozunk..megyek, felhívom anyámat- amíg lehet, mindennap..
naiva: (01-22-2008 @ 12:23 am)
Nagyon fájdalmasan tört elő belőled ez a vers... Ilyen a mély, még nagyon élő fájdalom...
