I.
Jöttem messzi földről,
bújtam minden ágon,
Istent kovácsoltam,
hogy ember ne ártson.

Minden, minden palló
leszakadt alattam,
szívemet egy kővé
összeszorítottam.

Maradtam volna,
de tovább szalasztottak,
ha életben hagytak,
hát leöltem magamat.

Az utak nevét
betéve tudom már,
körbe- körbejárok,
ahogy az óra jár.

Hideg vizű folyók
ömlenek fölöttem,
most már az se kell,
amit könyörögtem.

II.
Hajszolj, csak hajszolj,
Kutyákkal járok,
Üres utcákon
Vakon szaladgálok.

Csorbult fények közt,
Riadt gyermekként,
Elismerek mindent,
Ahogyan nem történt.

A tűzbe fekszem,
Hamuból ébredek,
Legnagyobb gondom,
Hogy még meglegyek.

A holnapok alatt,
A múlt küszöbén túl,
Messzire a jótól,
Ahol csak alkonyul.

S elébem járok,
Tartom a hátam,
Ha senki sem ad,
Hát magam csináljam.

Bocsáss meg kérlek,
Gyere tarts föl engem is,
A szomorút tudom,
De tudnám a szépet is.

Alamizsnát!
Adj kezembe tollat!
Hogy legalább leírjam,
Jobbat ne gondoljak

Még kigombolnának,
Még szeretnének engem,
Még társaim lennének,
E börtönszerelemben.

2003