Az életből végül nem marad semmi,
Bűneid lajstroma, mivel nincs mit kezdeni,
Lábnyomaid, hogy itt jártál a környéken,
Egy sárga cetli kedvesed zsebében,
Szomorú tekinteted sok régi fényképről,
Egy elkopott nadrág a szekrényből,
A szeretett dal egy megkarcolt lemezen,
Egy mondat, mit talán értenek kevesen,
Az utca, amin bolyongani annyira szerettél,
Egy könyv, amit olvastál s megértettél,
A film, amit, ha néztél elsírtad magad,
Az éjjel, s a hajnali pirkadat

Az életből végül nem marad semmi,
A kövek, a csótányok, csak ennyi,
Talán a föld, talán a víz, s az árnyék,
Talán csak a remény és a szándék,
Az esők, a folyók, a délutánok,
Az árulás, talán az igazságok,
Még a tegnap, még a holnap, még egy szürke udvar
Csak a csend, csak a gyerekzsivaj,
S talán, mit egyetlen szusszal bírunk,
Talán, mit az életről írunk,
Talán csak egyetlen fegyver,
Az élet s vele az ember 

2002.08.17.