:
„…az élet értelme, hogy szórakoztasson minket, és ha ehhez lusta, akkor nincs más hátra, mint, hogy megbíztassuk egy kicsit.” (Milan Kundera)
Ne légy ma rest,
ki éjjel élsz csupán,
s bőrödön a vak sötét üt át,
neveld magadhoz,
mint mostoha fiad,
szerencséd részeg csillagát.
Mert, ki tudja hányszor éltél,
s hányszor várnak
nyarak még reád,
magasra dobd,
hogy ne érje más el,
szerencséd részeg csillagát.
Itt vagy már itt,
hát ne legyél másutt,
mögötted tán az ifjúság,
a holnap, meglásd,
még fényezheti szépre,
szerencséd részeg csillagát.
2004.09.07.
(78 szó a szövegben) (695 olvasás)
Halogen: (09-15-2004 @ 07:54 pm)
Igazi optimista vers... Ez hiányzott nekem!
Anonyma: (09-15-2004 @ 09:24 pm)
Igazi noszogató,bátorító versike.El tudnám képzelni valamilyen induló szövegének.
Khama: (09-15-2004 @ 10:41 pm)
Ezt most jó volt olvasni. Ismét jót alkottál. Szeretem a verseid. :)