Játékaid a gondolatok,
nagy, hatalmasra fújt léggömbök vagy labdák,
színes, szelíd felhőkatonák,
morcos, mogorva hadvezérek, kik szuronyt döfnek tekintetedbe,
 
és ezzel a postával üzennek a kényelmes szalmaágy-éjszakák,
az ablakodhoz járó szellemek, kísértő óráikon,
mikor csak magadra figyelsz és ügyesen odébb tolsz egy bábút,
és a papírra csak badarságot írsz, hogy játékaid a gondolatok,
 
néhány nagyon színes csákó, papírhajók és repülők,
egy-két félbehajtott lapos fenekű  világ,
hol hajóidon kalózkapitányok és szerelem dúl minden kabinban,
fedélzetükön matrózok örülnek neked, míg nem belevetnek a hullámzó óceánba,

mert játékaid a gondolatok, akár a jobbra, akár a balra fordulás,
különös, izgalmas játék, minden irány, tér, illat
vagy egyszerű hajlamod a másságra,
így is, meg úgy is,
 
mert a felvonók, a lépcsőházak, a szétosztott szobák, hol eléldegélsz,
a romosodó udvarok, a kút melletti vizes kövek, a sínek, amik mentén messzire futhatsz,
mind-mind játszatnak saját szájízük szerint, hiszen játékaid a gondolatok,
ütött-kopott kanapék, melyek reggelente néhány át nem élhető pillanatra magukra húznak és szerelmet, új értelmet ígérnek, réveteg szemeid közé hazudnak, vastag ráncaik mögül,
gyönyörű tájakat festenek, szép verseket mondatnak el és hiúságodat előcsalják a tövisbokrok alól 

mert játékaid a gondolatok, az egyszer volt szabadság minden molekulája,
erezett húscafatok, miken milliószor rágod át magad, a távolság kövei, amiket megtalálva célba juthatsz, a gyárkürt, amit megfigyeltél napjában kétszer, az ingamozgás, az óraketyegés, egy igazi örökkévalóság,

az édesen dörmögő hang a rádiódból, kedvesed, akit megszólhatsz, egy ellenség, akit megcsókolhatsz bátran, egy tutaj, ami nem süllyed veled, egy izgalom, amitől nem izzad meg a kezed, a közelség, ami megforgat százszor, a kín, ami megsirattat, mindahányszor érzed, meg kellene tenni már, amire vágysz csak olcsóság és szüntelenség

2001.12.28.