Szabad-e betérni kedves,
Tisztásra, erdőbe,
Kékfényű szerelmünk kedvére, mi válik?
Maradni táborbontásig,
Várni reggeltől vacsoráig?
Míg csonka csillagunk egésznek látszik,
Míg tőrünkbe szeretőnk,
Sírunkra virág hajlik?
Szabad-e lépni kedves,
A folyó partjára,
A meredek martba süppedő félelem szavára,
A levélhullásra?
S az avarra késő-e már feküdni,
Ott megnyugvást keresni?
Szabad-e kedves pörölni az éggel,
Sok-sok tavaszt elunni henyéléssel,
Várni, várni csak, mit szegeznek a falra,
Elődbe menni, ha a világ nem akarja?