Hosszú út, rövid napok,
Aki szeret, én annak vagyok,
Vagy a semmi, vagy a minden
Ember, ha van ember és isten, ha van isten
És kinevethetsz, változni már nehezen fogok,
Mint a téli fény, úgy elfogyok
 
Itt szalad előttem, az igazság szomorú,
Takaró alatt is ez a háború,
Szembe szállnék, de azt mondod már késő,
Valóságra, csak a valóság jő
És kinevethetsz, változni már nehezen fogok,
Mint a téli fény, majd úgy elfogyok

Percekbe zártan,
A sors, amit neked szántam,
Csókot adok, ha másom nincsen,
Csak hoztam ide, sosem vittem innen,
És kinevethetsz, változni már nehezen fogok,
Mint a téli fény, majd úgy elfogyok

Három szívemből sírok,
Amennyit rám mérnek, annyit bírok,
Számolok, hogy legyen a végén,
Amit hordok, azt nem cserélném,
És kinevethetsz, változni, én már nehezen fogok,
Mint a téli fény, majd úgy elfogyok
 
És mondhatják rám, lám-lám milyen furcsa,
Ami semmit sem ért, csak azt szerette újra,
Hogy adjon is az Isten, ne csak vegyen,
Ami való egyszersmind igaz legyen,
És kinevethetsz, változni, én már nehezen fogok,
Mint a téli fény, majd úgy elfogyok