:
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Ady: Kocsiút az éjszakában
Kivel lehetne még e pernye lepte földön rímeidet dicsérni,
Megérezni szavaid lángnyelveit s fogat kitörő erejét,
Érezni legott mézes selymét s nyelvünket görcsbe rándító,
Soha véget nem érő, gátszakító folyamát (?),
Ugyan kivel fogok e habzó számmal átkot mondani e fajra,
Mely veszni tanul e legfelsőbb fokán a pusztulásnak,
Ki fog velem szilánkokra tört éjszakákon áldást hinteni e nép közé,
Mely a bomlás gyönyörét zokogja, időtlenül (?),
És ki fog velem egymást széttépő nászra kelni,
Kaján vigyorú messiások térdéhez csúszni ki fog velem,
Ki siratja zokogásom, míg imát felejtve búsulok,
E sodró évek panaszát ki, ki mondja fel velem (?)
(100 szó a szövegben) (704 olvasás)
Netelka: (05-05-2007 @ 05:39 am)
Ez fantasztikus! Lenyűgözű sorok. Szerintem ő is ezt mondaná. Gratulálok!
Morci: (05-05-2007 @ 07:14 am)
Dühödten erős kérdések! Gratulálok én is!
Üdv : Morci
andrass: (05-05-2007 @ 09:55 am)
Köszönöm! Érmindszenten jártam és Ady szülőházát látva nagyon sok kérdés merült fel bennem: vajon mit írna erről az időszakról, ezekről a sorscsapásokról, amelyel 1919 és 2007 között ezzel az országgal, ezzel a nemzettel történtek?; vajon ki olvas manapság Adyt, Ady nélkül nincsen 20. századi költészet, akik nem ismerik vagy nem értik a verseit, azoknak vissza kell térni hozzá, akik pedig ismerik és értik, azok vissza-vissza fognak térni, bármilyen posztmodern is az irány; és egyáltalán ki olvas egyáltalán verset, ki tud örülni egy brilliáns rímnek, az nem kézzel fogható azt nem tudod elcserélni, azért nem adnak semmit, ha tudod; mit csináltak és csináltunk ezzel a nemzettel, azzal a részével amely e szűk határon belül van és azzal amely kivűl rekedt rajta...?
András
