:
Megvagyunk, mindahányan,
E régi házban itt lakunk,
Tompa varázslatok között,
Ha beteg vagyok, velem egy gyár köhög
A tizen évek szelleme jár e helyen,
Illatod keverem kedvesem
Mértelek már hosszal, szépséggel,
Mértelek valami jóság félével,
Pogánysággal és kereszténységgel,
Józanságommal, züllöttségemmel
De nincs, egy szemernyi álom sincs,
Egy kinyitott ablak, vagy egy lenyomott kilincs,
Egy szemfényvesztésnyi pillanat,
Hogy szemeim ne rád kacsintsanak
(51 szó a szövegben) (711 olvasás)
bla: (05-23-2004 @ 01:02 pm)
Nekem úgy tűnik, kedves Andráss, hogy a képek, amelyeket felvázoltál, nagyon összekeveredtek.
Mintha elcsábultál volna a praktikus rímek miatt...
Maggie: (05-23-2004 @ 09:24 pm)
Nekem úgy tűnik, kedves andrass, hogy bla csak nem érti a versedet!
Neked a költészet nem csak rímeket jelent, de a kritikaként említett keveredés varázslatát is!
Én ezt inkább bóknak venném! ;)
Közel állnak szívemhez az írásaid! Üdv: Maggie :)